János óva inti a keresztényeket: ne szeressék a világot. Hogyan határozza meg a Szentírás a világ kifejezést? Jn 12:19; 15:19; ApCsel 17:24; Róm 1:20; Kol 2:8; 1Tim 6:7; Jak 4:4; Jel 11:15

A kosmos kifejezés (amit világnak fordítunk) jelöli a világegyetemet, a földet, az emberiséget, a létezés színterét és az Istennel ellentétes életmódot. Ez a kifejezés több mint hússzor fordul elő János első és második levelében. A világnak megváltásra van szüksége (1Jn 4:14), mégis ellenséges Istennel és népével (1Jn 3:13). A világ a Gonosz hatalmában van (1Jn 5:19), hamis próféták, antikrisztusok és csalók hemzsegnek benne (1Jn 4:1, 3; 2Jn 7). Nincs abban semmi rossz, ha bírunk világi javakkal, de készségesen adjunk a rászorulóknak is (1Jn 3:17). Végezetül, a világot le kell győzni (1Jn 5:4-5). János leveleiben a világ kifejezés túlnyomórészt negatív előjelű, mivel Isten elleni lázadást jelöl.

Érdekes feszültség áll fenn az Írásban a világhoz való viszonyulásunkat illetően. Egyrészt ott az intés: ne szeressük a világot, másrészt a Biblia egyértelműen azt állítja, hogy Isten szereti a világot (Jn 3:16). Olvashatunk arról is, hogy ne szeressük azt, ami a világban van, ugyanakkor a Biblia újra és újra arra int: szeressük az embereket, akik bizony a világban vannak.

Hogyan értelmezzük e feszültséget? Hogyan lehet úgy szeretni az embereket, hogy közben ne szeressük a világot, amikor a világ elsősorban emberekből áll? Van-e más is a világban, amit szerethetünk, az embereken kívül? Ha igen, mi?

A 15. vers vége és az utána következő szöveg segít megérteni, hogy mi járt János fejében. Nem kell gyűlölnünk az embereket, vagy megvetnünk a világot, inkább arról van itt szó, hogy gyűlöljük a világban azt, ami – ha dédelgetjük – elválaszt Isten szeretetének személyes megismerésétől és tapasztalásától. Vagyis azoktól a világban lévő dolgoktól tartsuk magunkat távol, amelyek megakadályoznak abban, hogy üdvözítő kapcsolatunk legyen Istennel.

Legyünk fájdalmasan őszinték önmagunkkal! Melyek azok a világi dolgok, amelyeket szeretünk, noha tudjuk, hogy rosszak? Létezik olyasmi, ami önmagában ugyan nem rossz, de jobban szeretjük Istennél? Mi kell ahhoz, hogy ezekről lemondjunk?