1Jn 2:12-15 verseiben János a gyermekeket, az atyákat és az ifjakat szólítja meg. Noha különböző elképzelések vannak e megszólítás értelmét illetően, a „gyermekek" szó valószínűleg minden gyülekezeti tagot érint, mivel János így használja e kifejezést a levelében (1Jn 2:1, 13, 28; 3:7; 4:4; 5:21). Az „atyák" az idősebb gyülekezeti tagokra, az „ifjak" pedig a fiatalokra vonatkozik. Tehát János mindenkihez szól.
János azt írja 1Jn 2:12 versében, hogy Isten mindenki bűnét megbocsátotta. Mi alapján? Miért fontos a keresztényeknek, hogy tudják: Isten megbocsátotta bűneiket? ApCsel 5:31; Róm 4:7; Ef 4:32; Kol 1:14; 2:13
János szeretné, ha hallgatóinak, vagyis a hívő gyülekezeti tagoknak teljes bizonyosságuk lenne megváltásukat illetően. Visszautal a bűn kérdésének korábbi tárgyalására (1Jn 1:9; 2:1-2), és hangsúlyozza, hogy kereszténynek lenni annyit jelent, mint bűnbocsánatot nyerni. A keresztények nem tagadják bűnösségüket, de elfogadták a megváltást Jézus Krisztus által, és ezért a megbocsátás bizonyosságában élnek.
A keresztények számára a legalapvetőbb dolog, hogy megértsék: megváltásuk alapja egyedül Jézus és az, amit értük tett. Ezért mondja János, hogy a megbocsátást nem saját jó tetteik, hitük, és nem is istenismeretük miatt, hanem „az ő nevéért" nyerik el. Vagyis Jézusért és azért, amit Ő tett értük. Így a győzelemről, az engedelmességről szóló intelmek közepette János nyomatékosítja a hívők előtt, hogy a megváltást egyedül Jézusnak köszönhetik.
Miért fontos tudni, hogy Isten megbocsátja bűneinket? Mi lenne velünk, ha ezt kétségbe vonnánk? Miért kell állandóan szem előtt tartani, hogy a megbocsátás Jézusban lehetséges, és nem önmagunkban találjuk?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!