SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János három levelének áttekintése

„És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül" (1Jn 4:14).

Hamis tanítók tévtanokat hirdetnek a hívők között? Krisztus természetéről ferde nézetek keringenek? Hatalmi harcok dúlnak az egyházban? Teológiai tévtanok terjednek a padsorok között? A népnek üdvbizonyosságra van szüksége? Az embereket tanítani kell arra, hogy a hit a törvény iránti engedelmességhez vezet?

Mintha a mai egyházról lenne szó, nem igaz?

Három rövid apostoli levelében, már mintegy kétezer évvel ezelőtt, Jánosnak is kellett e kérdésekkel foglalkoznia.

Milyen igaz Salamon mondása: „nincs semmi új a nap alatt" (Préd 1:9, új prot. ford.)!

János azonban nemcsak a felmerülő problémákra összpontosít, hanem Istenre, az Atyára és a Fiúra mutat; elmondja, kik Ők, mit tettek értünk, és mindennek fényében nekünk mit kell tennünk válaszképpen.

János első levele formai bevezető nélkül kezdődik. Valamilyen oknál fogva nem mutatkozik be az író. A második és a harmadik levél egyszerűen csak „a presbiter" névvel illetett személyt jelöli szerzőként. Ez utóbbi kettőből azt is megtudjuk, hogy kik a címzettek – egy kiválasztott asszony (úrnő) és egy Gájusz nevezetű illető. E hiányos adatok számos kérdést nyitva hagynak, mindazonáltal a levelek tartalmából megismerhetjük azt, aki írta őket.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Miért hisszük, hogy János írta e leveleket? Kinek írt? Mi foglalkoztatta az apostolt? Hogyan válaszolt a felmerülő kérdésekre? Mit mond Jézusról? Milyen ígéretekkel gazdagítanak a Biblia e könyvei?