SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: 1Mózes 11:1-4; 12:1-3; 1Korinthus 12:12-27;

Efézus 4:1-13; Jelenések 22:1-6

„Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint" (1Kor 12:27).

Az ember társas lény. Isten megteremthetett volna akár százmillió tökéletes emberi lényt is, akik egymáshoz semmiféleképpen nem kötődve, csak saját céljaikat követik. Ehelyett először megteremtett egy férfit és egy nőt, ugyanakkor kijelentette, hogy nem jó az embernek egyedül. Az első pár kiegészítette egymást. Családi közösséget alkottak, szaporodniuk kellett, és egyre nagyobb és nagyobb társadalmi egységeket hoztak létre.

Az egyik legfontosabb társadalmi egység, amelyhez tartozhatunk, az egyház. Sajnos sokan már nem ismerik fel az egyházi tagság előnyeit. Természetesen az egyház nem klub, ahová a hasonló érdeklődésű férfiak és nők tartoznak, hanem a hívők közössége, akik osztoznak a megváltás csodálatos élményében, és Krisztust Uruknak ismerik el.

Mózes első könyve 11. fejezetében a közösségépítésnek egy olyan kísérletével találkozunk, amit Isten nem helyeselt. Isten kifejezett nemtetszéssel figyelte, amikor a világméretű özönvíz után a túlélők leszármazottai úgy döntöttek, öszszefognak és építenek egy várost, benne egy hatalmas toronnyal – a mai Irak déli részén. Az Úrnak más tervei voltak. A 12. fejezetben ugyanis ismét középpontba kerül a közösségépítés, ám most pozitív értelemben. Isten azt mondta Ábrahámnak (akit akkor még Ábrámnak hívtak), hogy létre akar hozni egy népet, amelyet a sajátjának nevezhet.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Hinni és tartozni valahova – ez a kettő szorosan összekapcsolódik. Isten azt akarja, hogy egy olyan közösségnek legyünk a tagjai, amit Ő alapított. Kiváltság ehhez a közösséghez tartozni, de ugyanakkor felelősség is. Mindannyian egyedülálló, sajátos módon járulhatunk hozzá Krisztus testének jó működéséhez.