A keresztény sáfárság nyomatékosan nem csak a pénzről szól. Ugyanolyan nyomatékosan szól azonban a pénzről is. A pénz alapvető része az életünknek, és központi szerepet játszik a sáfárságban is.

Olvassuk el a következő verseket: 3Móz 27:30; 5Móz 8:18; Zsolt 50:12; Mal 3:8-10; Mt 6:31; 23:23! Milyen tanulságot vonhatunk le belőlük? Vessük össze válaszunkat a következőkkel!

1. tény: Minden Istennel kezdődik. Minden Istené. Ő ad erőt a munkához, ami megélhetésünket biztosítja. Aki azt mondja, hogy minden az én kemény munkám eredménye, elfelejt egy alapvető igazságot: Isten tesz képessé bárminek az elérésére. 3. tény: Isten elvárja népétől, hogy vagyonának legalább tíz százalékát visszaadja neki. Ez volt a szabály az Ószövetségben, és mivel nem vonta vissza, ez ma is éppúgy érvényes. Míg az Ószövetségben a tizedet a papok kapták, és a szentélyszolgálat fenntartására fordították; ma tizedünkkel világszerte az evangélium szolgálatát támogatjuk, amit Isten bízott egyházára.

2. tény: Istené az első hely mindenben, amink van, és amit teszünk, beleértve a rendelkezésünkre álló anyagiakat. Mielőtt bármit is költenénk a pénzünkből, tegyük félre belőle a tizedet és az adományokat. A maradékot azután felelősséggel költsük el, tudva, hogy a sáfárság minden pénzünkre vonatkozik. 4. tény: Minél többet adunk, annál több áldásban lesz részünk. Próbáljuk ki, és tapasztaljuk meg mi is a „jobb adni, mint venni" (ApCsel 20:35) szavak igazságát!

Hogyan mutatja be a tized és az adományok fizetése, valójában hová húz a szívünk? Adakozásunk alapján milyen következtetés vonható le a hitünkről?