Az „eredendő" bűn

A teológusok gyakran különbséget tesznek az elkövetett bűnös tettek és a velünk született bűnös természet között. Mindannyiunkat megrontott Ádám bukása; mindannyian bűnösnek ítéltetünk, még mielőtt elkövettünk volna valamilyen bűnt. A gyermekkeresztség széles körben elterjedt szokása ehhez a hithez kapcsolódik. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy ha az újszülött meghal, mielőtt megkeresztelnék, örökre elvész, hiszen bűnös, és ha valahogy nem tudják lerendezni a bűnösség kérdését, kárhozatra jut.

Ennek a gyakorlatnak, mármint a gyermekkeresztségnek, nincs szentírási alapja, mint ahogy annak a gondolatnak sem, hogy a gyermek halálakor automatikusan elkárhozna. Az viszont igaz, hogy Ádám és Éva „eredendő" bűne mindenre kiható következményekkel járt, amelyek mindenkire hatással vannak. A bűn egy ember által jött a világba, a bűn által pedig „a halál minden emberre elhatott" (Róm 5:12).

Hogyan mutatja be Pál apostol az erőteljes bűnre való hajlamot, amivel születik minden ember (Róm 8:7-8; 7:21-24)? Hogyan tapasztaltuk az ilyen hajlamok valóságát a saját életünkben?

Voltak olyan keresztények, akik kijelentették, hogy már eljutottak a tökéletesség szintjére. Pedig aki azt állítja, hogy tökéletes, becsapja önmagát, és ellentmond a Szentírás szavainak. Zsolt 14:3 versét idézve Pál állítja: „nincsen csak egy igaz is" (Róm 3:10). János apostol hasonlóan vélekedik: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk" (1Jn 1:8).

„A megszentelődés nem egy pillanat, egy óra vagy egy nap munkája, hanem folyamatos növekedés a kegyelemben. Ma még nem tudhatjuk, milyen kemény összeütközésbe kerülünk holnap. Sátán él és dolgozik, ezért naponta komolyan kell az Úrhoz kiáltanunk segítségért és erőért, hogy ellenállhassunk neki. Ameddig Sátán uralkodik, szüntelenül le kell győznünk az énünket, felül kell kerekednünk a szorongatásain, és nincs, ahol megállhatnánk. Nincs olyan pont, ahova megérkezve azt mondhatnánk: már mindent elértünk" (Ellen G. White megjegyzése: SDA Bible Commentary. 7. köt. 947. old.).

Tegyük fel, hogy „tökéletesen" tükrözzük Jézus jellemét. Miért volna szükségünk még úgy is a Megváltóra, akinek igazságossága az egyetlen, ami lehetővé teszi, hogy kárhoztatás nélkül (Róm 8:1) állhassunk Isten elé?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: