Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „Tanítás és gyógyítás" c. fejezet, 89–105. old.; Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. „A nevelés viszonya a megváltáshoz" c. fejezet, 25–27. old.

Az egészséges életmód Ellen White írásaiban található sok alapelvét részben hirdette több egészségügyi reformer is abban a korban. Tanításaikban azonban számos tévedést és szélsőséges nézetet fedezhetünk fel, amelyeket Ellen White elkerült az Istentől jövő tanácsokat követve. Például Sylvester Graham és James Jackson, a kor két kiemelkedő egészségügyi reformere ezt tanította: „Ne fogyasszunk sót!" Ellen White azonban így írt: „Én fogyasztok egy kevés sót, és mindig is fogyasztottam, mert a só ahelyett, hogy káros lenne, valójában szükséges a vérképzéshez" (Testimonies for the Church. 9. köt. 162. old.).

A következőkben felsorolunk még néhány olyan tévedést, amelyet a XIX. század újítói hirdettek, ám Ellen White ellenzett: ne vágjuk le a hajunkat; ne igyunk vizet, minden folyadékszükségletünket a gyümölcsökből elégítsük ki; ha húst eszünk, leginkább a zsírját fogyasszuk; a túlsúlyos emberek egészségesek; ne használjunk szappant stb. (Leonard Brand és Don S. McMahon: The Prophet and Her Critics, 77–78. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A tudomány korában élünk; sok ember számára a tudomány az igazság megismerésének egyetlen módja. Milyen érdekes, hogy speciális tanításaink közül (Jézus második eljövetele, hit általi üdvösség, a holtak állapota stb.) csak egy bizonyítható tudományos alapon: az egészségügyi üzenet. Milyen következtetések vonhatók le ebből!

2. Kitartunk amellett – és jogosan! –, hogy minden tantételünk a Bibliából, és csakis a Bibliából származik. Ugyanakkor, ha hisszük, hogy Ellen White életében és szolgálatában megnyilvánult a prófétaság ajándéka, nem kell súlyt és hitelt adnunk a tantételekre vonatkozó írásainak? Teológiai kérdésekben hogyan találjuk meg a helyes egyensúlyt írásait illetően?

3. Mint a Bibliában, úgy Ellen White írásaiban is vannak nehezebben érthető részek. Mit tegyünk, nehogy abba a csapdába essünk, hogy csak a problémákra vagy gondot okozó szakaszokra figyelünk, és megfeledkezünk a teljes képről?