„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28:18).

Mt 21:23-ban olvassuk, hogy miközben Jézus tanított, a főpapok és a vének megkérdezték: „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta néked ezt a hatalmat?" Jézus találó, a rabbikra jellemző módon válaszolt a kérdésre – egy másik kérdéssel: „A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől?" (25. vers; lásd még 24, 27, versek). Egymás közötti vitáik során a rabbik keresztkérdéssel szoktak rámutatni az eredeti kérdésre adandó válasz felé vezető útra. Nem válaszoltak neki, így Ő sem adott világos feleletet, hiszen ha nem hajlandók elismerni a János szolgálatában megmutatkozó isteni hatalmat, akkor nincs értelme az Ő hatalmáról vitatkozni – ami szintén Istentől volt.

Mit állítanak Mt 7:28-29; Mk 1:21-27; Lk 8:22-25; 9:1; Jn 5:25-27 versei Jézus hatalmáról?

Krisztusé, a Teremtőé (Jn 1:3) és Megváltónké (Róm 3:24) a legnagyobb hatalom. Ő egyben a legfelsőbb bíróság, az abszolút norma, aminek alapján megítéltetik minden ember élete. Isten hatalma benne összpontosul, éri el célját. Ezért jelentik ki az evangéliumok, hogy tanítása csodálatot keltett, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van (Mt 7:29).

Az evangéliumokban mindenhol azt találjuk, hogy Krisztus hatalma felülmúlta az emberi tekintélyt. Bűnöket bocsátott meg (Mk 2:10), ördögöket űzött ki (Mk 3:15); állította, hogy tudja, mi lakik az emberek szívében (Jn 2:24-25), és hogy örök életet ad (Jn 10:28). Mégis, földi szolgálata során az általa gyakorolt hatalmat az Atyától kapta (Jn 17:2). Bármit is tett, beleértve minden véghezvitt csodáját, mindig az Atyára támaszkodott, és vele együttműködve cselekedett (Jn 5:19). Ugyanakkor saját magának is abszolút hatalma volt (Mt 28:18). Ezért tudott hatalmat adni tanítványainak (Mk 6:7), és ezért fog végül Ő megítélni minden embert (Jn 5:27).

Olyan korban élünk, amikor divat minden tekintélyt megkérdőjelezni. Hogyan viszonyuljunk mi a hatalomhoz? Mi ad támpontot a válaszhoz?