Az alábbi szövegek mire világítanak rá a Szentírás ihletettségével kapcsolatosan? Ézs 2:1-2; Ez 36:16; 1Kor 7:10-12, 39-40; 1Thessz 2:13

A szó szerinti ihletés: A szó szerinti ihletés inkább a Biblia szavaira összpontosít, és nem a íróra. E nézet képviselői azt állítják, hogy a Biblia minden szava Istentől ihletett, aki az író által használt szavakból és ismereteinek megfelelően válogat. E nézet szerint a Biblia íróinak csak az eredeti írásai ihletettek, a másolatok viszont már nem, hisz azokban lehetnek hibák. Ettől különbözik a tollbamondás-szerű ihletés elgondolása, amely szerint a Szentírás minden szavát a Szentlélek diktálta anélkül, hogy tekintettel lett volna az író szóhasználatára, ismereteire.

Az íróra vonatkozóan két alapvető elmélet létezik:A gondolat ihletettsége: E nézet az írókra összpontosít, nem a szavakra. Elsősorban a Biblia gondolatai ihletettek, és nem a szavai (1Kor 7:10-12, 39-40; 1Thessz 2:13), kivéve, amikor Isten vagy egy angyal szavait idézik (Jer 29:30-31; Jel 19:9), vagy amikor a próféta által közvetlenül Isten szól (4Móz 22:35; 23:1-12, 26). Az író megkapja a látomást, álmot vagy gondolatot, és saját szavaival megfogalmazva leírja (Ézs 2:1-2; Jel 4:1), a Szentlélek pedig biztosítja, hogy a felhasznált szavak megfelelően közvetítsék Isten igazságát. Ennélfogva tehát a Biblia Isten akaratának tévedhetetlen kinyilatkoztatása.

A Szentírás és Ellen White írásai alapján az adventisták a gondolat ihletettségét vallják. „Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletés nem a szavakra és a kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el. A szavak azonban az egyéniség jegyeit hordozzák. Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, s így lesz az emberi kijelentés: Isten Igéje" (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. köt. 20. old.). Ahogy ez utóbbi mondat is jelzi, a próféta szavából lett Isten Igéje. Ezért írta Dávid is: „Az Úrnak lelke szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által" (2Sám 23:2). Ez jelzi, hogy az ihletés folyamán Isten nemcsak gondolatokat közöl, hanem arra is gondja van, hogy az írott Ige pontosan közvetítse az Ő gondolatait.

Miért fontos helyesen értenünk, mit jelent az ihletés? Milyen veszélyeket hordoz, ha helytelen elgondolásokhoz ragaszkodunk?