E HETI TANULMÁNYUNK: Jelenések 12; 14:1-12
SZOMBAT DÉLUTÁN
„Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele" (Jel 12:17).
A maradék témája először Noé és családja esetével kapcsolatban jelenik meg (1Móz 7:23), és később is felszínre kerül Izráel történetében. Pál apostol a maradék fogalmával (Róm 11:5) utal azokra a zsidókra, akik elfogadták Jézust, majd a keresztény egyház magvát képezték. A jelenések könyvében Thiatira (Jel 2:24) és Sárdis (Jel 3:4) gyülekezeteiben jelenik meg a maradék, valamint a 12. fejezetben is, ami jelen tanulmányunk tárgyát képezi.
Isten hűséges maradéka nem volt mindig látható egység, vagyis a legkorábbi időktől kezdve az utolsó napokig Istennek folyamatosan voltak hűségesei a legkülönfélébb hitet vallók között, ezért is hangzik a felhívás: „Fussatok ki belőle [Babilonból] én népem" (Jel 18:4). Mindenesetre van konkrét leírás Isten utolsó időkben élő maradék népéről.
A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Mit jelentenek A jelenések könyve 12. fejezetének jelképei? A történelem mely eseményeiben láthatjuk e fejezet teljesedését? Mit jelentenek a következő kifejezések: „Jézus Krisztus bizonyságtétele", és „a prófétaság lelke"?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!