A PRÓFÉTÁK ÁLTAL

A bűnbeesés után, amikor Isten már nem szólt közvetlenül az emberekhez, nézőnek vagy prófétának nevezett férfiak és nők által küldte üzenetét (1Sám 9:9). A következő igék mit mondanak e prófétákról? 2Sám 23:2; Jer 1:5; Hós 4:1; Ám 7:14-15; Jn 1:1-3

A próféta szó (héberül nábi') azt jelenti: „(Istentől) elhívott", vagy akinek „megbízatása van (Istentől)". A próféta Istentől jövő üzenetet közvetít. Ez az üzenet vonatkozhat a múltra, a jelenre vagy a jövőre, és tartalmazhat feddést, utasítást, vigasztalást vagy jövendölést.

A próféta szó a görög prophetes szóból származik, ami két tagból tevődik öszsze: a pro elöljárószóból (jelentése: „valakiért/valamiért", „valaki nevében"), és a phemi igéből (jelentése: „szólni"). Ennek alapján tehát a szó értelmezése: „valaki nevében szólni".

Olvassuk el 2Móz 4:10-17 szakaszát! Hogyan segít ez jobban megértenünk a próféta szerepét?

Itt Mózes tiltakozik, amikor Isten arra szólítja fel, hogy menjen Egyiptomba, és szálljon szembe a fáraóval. Azt állítja magáról, hogy „nehéz ajkú és nehéz nyelvű" (10. vers). Bár Isten emlékeztette rá, hogy Ő adott szájat az embernek, és képessé teszi a fáraó előtti beszédre, Mózes továbbra is ellenkezett. Ekkor azt mondta Mózesnek az Úr, hogy elküldi vele Áront. „És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszel nékik Isten gyanánt" (16. vers). Ahogy Mózes Istennek a szószólója, úgy lesz Áron Mózes szószólója. A próféta tehát valakinek a nevében szól. A próféta Isten üzenetét közvetíti az embereknek vagy fordítva. A Bibliában szereplő próféták elsőrendű feladata nem az volt, hogy megjósolják a jövőt, hanem hogy kinyilatkoztassák Isten akaratát. Izráel történelme során a próféták fő feladata az volt, hogy utat mutassanak Isten népének. Különösen a királyság korában, amikor sok király „gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt" (2Kir 13:2), a prófétaság intézménye volt a biztosítéka annak, hogy valóban Isten vezeti a népet. A próféták emelték magasra Isten törvényét, tanították rá a népet.

Figyeljük meg Mózes alázatát, és azt, hogy tudatában volt gyengeségének! Miért jó, ha ez a hozzáállás jellemez, noha nem vagyunk próféták? Milyen veszély fenyeget, ha leginkább saját képességeinkben bízunk?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2009. 1. negyedév

A prófétaság ajándéka – a Szentírásban és az adventtörténelemben

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: