Mi
tördelünk.
Pedig meg se repedt, bugába se dőlt.
el se korhadt,
Áll a
nádszál.
olyanunk van,
De mert
tördelünk.
Az épet
repedtté.
A Mester szemét
nem bántja
a törött nádszál.
(Az sem,
ha kis veréb
hintázni rászáll…)
Keze simítni,
gyógyítni
mozdul.
De – jaj! –
a nádat
mi
letörjük,
s káoszunk őrült
tébolyában
töviskoronás,
szent fejéhez
verjük!
Ő
a fejét verő nádat
sem töri el…