Mi

tördelünk.

Pedig meg se repedt, bugába se dőlt.

el se korhadt,

Áll a

nádszál.

olyanunk van,

De mert

tördelünk.

Az épet

repedtté.

A Mester szemét

nem bántja

a törött nádszál.

(Az sem,

ha kis veréb

hintázni rászáll…)

Keze simítni,

gyógyítni

mozdul.

De – jaj! –

a nádat

mi

letörjük,

s káoszunk őrült

tébolyában

töviskoronás,

szent fejéhez

verjük!

Ő

a fejét verő nádat

sem töri el…