Mi a kapcsolat Krisztus kereszten hozott engesztelő áldozata és a mennyei szentélyben végzett közbenjáró munkája között? Zsid 7:25; 1Jn 1:9; 2:1-2; 4:10

Halála és feltámadása teszi lehetővé, hogy Krisztus közbenjárjon az Atyánál. Krisztus közbenjárása azt jelenti, hogy az emberi bűn nem jelentéktelen a mennyben az Úr előtt. Csak Krisztus munkája révén élvezhetjük áldozati halálának áldásait. Isten szemében a bűn és a vétek továbbra is része marad az emberek életének. Az Atya szemében ez teszi a Közbenjáró szerepét nélkülözhetetlenné a megváltási tervben.

A Biblia soha nem választja el Krisztusnak az Atyánál való közbenjárását engesztelő áldozatától. Az áldozatot már meghozta az egész emberiség érdekében, de megbocsátó ereje továbbra is működésben marad azok számára, akik a Lélek hívására válaszul megbánják bűneiket és megtérnek. Krisztus közbenjárására nyerünk bocsánatot az Atyánál (Ef 4:32). A bűnbánat is Krisztus által éri el az emberi szívet (ApCsel 5:31). Ezáltal nyerhet bűnbocsánatot a hívő a megtérése után elkövetett bűneire is – hiszen még a megtérésünk után is hatalmába keríthet a bűn. János azt mondja, ha ez történne, van Szószólónk, aki képviselhet Isten előtt, és aki által bocsánatot nyerhetünk (1Jn 2:1-2).

Talán ez az oka annak, hogy Zsid 2:17 versében az „engesztelést szerezzen" kifejezés jelen időben szerepel, azt sugallva ezzel: Krisztus békéltető munkája folytatódik főpapi szolgálatában. Tehát Krisztus a kereszten ugyan mindenki számára lehetővé tette a megváltást, a mennyei szentélyben végzett közbenjárói munkája révén juttatja el a kereszt áldásait azoknak, akik hisznek benne. Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett közbenjárása nélkül a kereszt engesztelése és ereje elérhetetlen lenne a bűnösök számára. Közbenjárásának alapja a kereszt. A közbenjárás nem kiegészíti a Golgotán történteket, hanem azt bontakoztatja ki, hogy mi a jelentősége és fontossága Isten megbocsátó erejének; bemutatja az áldozati halál engesztelő hatalmának mélységét és állandóságát.

Követtünk el valamilyen bűnt, miután elfogadtuk Jézust megváltónknak? Ha igen, mennyire hat vigasztalóan a gondolat, hogy Krisztus a mennyben Isten bocsánatát kéri helyettünk? Miért olyan fontos ezt tudni?