Mózes harmadik könyve szerint, noha a papok végezték az engesztelés ceremóniáját mint közbenjárók, nem ők szereztek engesztelést a bűnért. A szertartás elvégzése után Isten adott bűnbocsánatot (3Móz 4:26; a passzív forma utal arra, hogy Isten az, aki megbocsát). Az engesztelést Isten végzi a népéért. Ő az, aki „megbocsát földjének s népének" (5Móz 32:43, új prot. ford.; vö. Zsolt 65:4; 79:9). Az engesztelés által Isten lehetővé teszi, hogy szeretete a bűnösökre áradjon.

Milyen gondolatok kapcsolódnak a következő versekben az engesztelés fogalmához: 3Móz 4:31; 16:18-19, 30; 17:11?

Engesztelést szereztek a szent sátorért, az oltárért, az oltár szarváért, ami azt jelentette, hogy megtisztították a bűn és a tisztátalanság szennyétől. Ez arra utalt, hogy az engesztelés visszaállította eredeti állapotukat, nem maradt rajtuk tisztátalanság. Bűnbánó bűnösökre alkalmazva is megőrzi az ige a bűntől és a tisztátalanságtól való megtisztítás gondolatát.

Mivel a megtisztítás az áldozati állat vére által történik, az engesztelés a megváltás gondolatát is kifejezheti. Az ember bűntől való szabadulásáért az áldozati állat vérével/életével kellett fizetni (3Móz 17:11). Az állat a bűnös helyét foglalta el, helyette áldozták fel, így megváltotta az ember életét (lásd Mt 20:28; 1Tim 2:6).

Az engesztelést szerez ige Mózes harmadik könyvében különféle szertartások leírásában is szerepel, amiből az következik, hogy lehetetlen csak egyetlen cselekedetre vonatkoztatni. Ez azért van, mert az engesztelés sokkal inkább folyamat, nem az idő egy bizonyos pontján történik. Az egész évben végzett szentélybeli tevékenységet engesztelésként értelmezték: a napi áldozatoktól kezdve (3Móz 5:10) az engesztelés napjáig (3Móz 16:34), az összes többi szertartással együtt. Más szóval, az engesztelés volt Isten egész évi megtisztító cselekedeteinek összessége, amit Izráelért végzett, beleértve az áldozatbemutatást, a pap közbenjárását, valamint az engesztelés napján a bűntől és a tisztátalanságtól való végső megszabadulást. Így vetítette előre a képét Krisztus értünk végzett, mindenre kiterjedő engesztelő munkájának.

Egyedül Isten szerezhetett engesztelést a bűnért, és Krisztus életébe került, hogy ezt megtegye. Mit árul ez el a bűn szörnyű voltáról? Miért nem iszonyodunk hát jobban a bűntől? Ha rossz dolgokkal foglalkozunk, ez hogyan tompítja attól való iszonyodásunkat?