Olvassuk el 1Móz 22:1-12 verseit! Milyen jellegű volt Ábrahám próbája? Ugyan miért kérte az Úr erre? Milyen mélyre ható kérdések forogtak itt kockán?

1Mózes 22. fejezete nem árulja el, miért volt szükséges ez a próba, de úgy tűnik, hogy az oka az Ábrahámmal kötött szövetséggel kapcsolatos. E szövetséges kapcsolatban az Úr ezt várta a pátriárkától: „járj énelőttem, és légy tökéletes" (1Móz 17:1). Ennek a mércének Ábrahám nem mindig felelt meg (1Móz 16:1-4; 20:1-10).

Izsák volt a szövetségi ígéret fia, akin keresztül Ábrahám áldássá válhat a világnak, s ezért e fiú nélkül a pátriárkának tett isteni ígéret nem teljesedhetett volna. Bizonyos értelemben, amikor Isten arra kérte Ábrahámot: áldozza fel a fiát, mintha azt mondta volna, hogy szövetséges kapcsolatuknak és neki adott különleges ígéretének ezzel vége. Nem Ábrahám lesz Isten eszköze, aki által megáldja a föld minden népét (1Móz 12:3). Ábrahám azonban bemutatta hitét és elkötelezettségét az Úr iránt, éppen azzal, amikor Isten irgalmába és kegyelmébe vetett teljes bizalommal még arra is kész lett volna, hogy visszaadja neki fiát, akit ajándékul kapott tőle (Zsid 11:19).

Mi tette lehetővé a szövetség megújítását (1Móz 22:13-18)?

Amikor Isten arra kérte Ábrahámot, áldozza fel a fiát, bizonyos szempontból ítéletet mondott róla és rá vonatkozó különleges tervéről. Ám a helyzet gyökeres fordulatot vett, amikor Izsák helyett egy kos lett az áldozat. Isten gondoskodott arról, amire Ábrahámnak kétségbeejtő szüksége volt: fia helyett egy áldozati állatról, ami lehetővé tette, hogy az Úr megújítsa vele a szövetséget. Az emberáldozat (azaz a bűnös halála) helyére az az áldozat került, amit az Úr, nem pedig Ábrahám biztosított. Így Ábrahám megértette az evangélium és a helyettesítő engesztelő áldozat titkát, azt, hogy Jézus által Isten „gondoskodik (az áldozatról)" (1Móz 22:14, új prot. ford.).

Ábrahám hite megremegtet. Bennünket minek a hittel való odaáldozására szólít az Úr? Van, amiről le kellene mondanunk, hogy a szövetség áldásai a miénk maradhassanak?