A kereszt útja

Isten sokféleképpen kezelhette volna az emberi lázadást. Azonnal elpusztíthatta volna Ádámot és Évát, sőt, az egész bolygót. Vagy dönthetett volna úgy is, hogy sorsukra hagyja őket; azaz engedhette volna, hogy szembesüljenek a bűn elkerülhetetlen következményével, az örök romlással.

Csak egyetlen dolgot nem tehetett: nem hagyhatta figyelmen kívül lázadásukat, úgy téve, mintha mi sem történt volna, kapcsolatukat úgy fenntartva, mint azelőtt.

Végül is, mit tett Isten? Nem pusztította el az embereket, nem hagyta a sorsukra, és nem vette őket semmibe. Ehelyett Krisztus által elindította örök megváltási tervét.

Olvassuk el Mk 10:45; Gal 1:4; 2:20; Ef 5:2 és Tit 2:14 verseit! Melyik fő gondolat ismétlődik e szövegekben? Mit árulnak el ezek a részek a megváltási tervről?

Ha már egyszer Isten elkötelezte magát a megmentésünkre, nem sok választási lehetősége volt a hogyanját illetően. Igazság szerint, csak egy maradt. A bűnt megoldani csak Krisztus születésével, szolgálatával, halálával, feltámadásával és közbenjárásával lehetett. Ha meg akarta kímélni az embert az örök pusztulástól, Jézusnak oda kellett „adnia" magát értünk. Krisztus születése és halála elkerülhetetlen volt, csak így menthetett meg. Más szóval, csak egyetlen út visz a mennybe, és ez Krisztus szívén, a kereszten halad át.

Amikor Jézus a Gecsemáné kertben a halál kínját érezte (Mt 26:36-46), és magára vette a világ bűneit, az Atyához fordulva lényegében azt kérdezte, nincs-e más mód az emberiség megváltására. A válasz az isteni hallgatásba burkolózva érkezett. Krisztus áldozatán kívül nem volt más megoldás az ember problémájára.

Még a világ teremtése előtt, az isteni tanácskozás titokzatosságában, Isten Fia felajánlotta, hogy helyettesünkként és kezesünkként meghal értünk. Amint a fenti versekben olvashatjuk, „odaadta" önmagát értünk. Nem volt más út.

Még egyszer tehát: semmi nem kényszerítette a megmentésünkre, önként, szeretetből vállalta. Miután azonban elhatározta, hogy valóban megváltja teremtményeit, halála elkerülhetetlenné vált, még ha önként vállalta is. „…én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól" (Jn 10:17-18).


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2008. 4. negyedév

Az engesztelés és Krisztus keresztje

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: