SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 3:19-22; 5:6-8, 20-21; Efézus 1:4;
Kolossé 1:26-27; 2Timóteus 1:8-9; Titusz 1:2
„Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak" (Ef 1:9-10).
KULCSGONDOLAT: Isten számított a bűnesetre, és már jóval azelőtt tervet kovácsolt a bűn problémájának megoldására, hogy az jelentkezett volna.
Isten az embereknek erkölcsi szabadságot adott – valamit, amit egyetlen más földi teremtményben sem találunk meg. Attól kezdve, hogy megkapták a szabadságot, az övék maradt, és nem is vehette volna el tőlük a természetükre és lényükre gyakorolt radikális változtatások nélkül. Élhettek szabadságukkal úgy, hogy kedvezően fogadják, szeretettel, hálával és hűségesen engedelmeskednek neki; de szabadságukban állt vissza is utasítani az élet ajándékát, és nem engedelmeskedni az Úrnak. (Elvégre, ha nem lett volna lehetőségük az engedetlenségre, nem is lettek volna igazán szabadok.)
Isten – előre látva az engedetlenség iszonyatos lehetőségét – ennek megfelelően cselekedett. Tehát a megváltási terv gondolata már jóval azelőtt megfogant Isten elméjében, hogy megteremtette az embereket, és a bűn és a gonosz valóban megjelent. E terv középpontjában Jézus Krisztus személye és munkája állt.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!