Olvassuk el 1Móz 3:8-13 verseit! Hogyan közeledett az Úr Ádámhoz és Évához, miután vétkeztek? Mi volt a célja a nekik feltett kérdésekkel?

Az Úr egyrészt azért kereste meg őket, hogy – velük együtt – kiértékelje az általuk elkövetett bűnt, másrészt pedig ítéletet mondjon felette. Az elbírálás folyamata alatt, amikor kérdések és válaszok hangzottak el, Isten rávezette őket a felismerésre, hogy valóban vétkesek, és lázadásuk nem igazolható. Tettük az Úrtól való elszakadást idézte elő, amit az Éden kertjéből való kiűzetésük jelképezett.

Mi Isten válasza a bűnre (Ef 5:6)? Hogyan kell értenünk Isten haragjának gondolatát?

Több dolgot is emlékezetünkben kell tartanunk, amikor Isten haragjáról beszélünk. Először is, az emberi haragot nem vehetjük alapul, ha az Úr haragját akarjuk megérteni. A mi haragunk gyakran értelmetlen és káros. Isten haragját nem érintette meg a bűn, és elsődlegesen javító célzatú (Zsid 12:6; Jel 20:15–21:1). Másodszor, Istennek az emberi bűn felett érzett haragja azt jelzi, hogy komolyan vesz minket, nem hagy figyelmen kívül, még lázadásunkban sem. Az emberek figyelmen kívül hagyása tiszteletlenséget, sőt közönyt jelenthetne. Isten válaszol a bűnünkre, és ezzel azt mondja el, hogy fontosak vagyunk a számára. Harmadszor, a harag Istennek nem állandó jellemzője, hanem a válasza a bűn és a gonosz értelmetlen jelenlétére. Haragjának mindig van oka; a bűn váltja ki (5Móz 4:24-26). Haragja pillanatnyi, de szeretete örökké tart (Ézs 54:8). A bűn miatt szükség volt Valakire, aki megszabadíthat minket az „eljövendő haragtól" (1Thessz 1:10).

Ha szeretünk valakit, és azt látjuk, hogy megsérült, vajon nem éreznénk haragot a történtek miatt? Hogyan segíthet ez a párhuzam megérteni, mit is jelent Isten haragja?