A bűn eredete

Olvassuk el Ez 28:14-17 verseit! Mit olvasunk itt a bűn eredetéről? Lucifer milyen volt bukása előtt?

Az örökkévaló Istennel ellentétben a gonosznak és a bűnnek van kezdete; vagyis volt idő, amikor nem létezett. Isten szent, Ő a szeretet; ezért jó volt minden, amit teremtett; nem tőle ered a bűn. Ezékiel egyértelműen elmondja, hogy a bűn rejtélyes módon egy olyan teremtményben alakult ki, akit jónak teremtett Isten: „Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ez 28:15). A „feddhetetlen" (héberül tamim, azt jelenti: „tökéletes") jelző arra utal, hogy a Teremtő kezéből kikerülve e teremtmény tökéletes volt.

Jegyezzük meg azt is, hogy a bűn először egy magas rangú lényben, egy kerubban ütötte fel a fejét. A kerubok minden más angyalnál közelebb álltak Istenhez. Az Éden kapujához két kerubot állított őrzőnek az Úr (1Móz 3:24). Két arany kerubot helyeztek a frigyládára (2Móz 25:18-20). A kerubok frigyládára helyezése is jól mutatja ennek a kerubnak a magas rangját, aki Isten lakhelyén, jelenlétének fényében állt (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 666. old.). Tehát a bűn egy mennyei lényben alakult ki, aki nagyon közel volt Isten trónjához. Az „Isten szent hegye" kifejezés a mennyei templomra utal, ahol Isten a kormányzás mennyei központjában, a teremtményei között lakozik.

Az önzésből indult ki az, hogy Lucifer önmagát megrontva visszaélt a szépség és a bölcsesség Istentől kapott ajándékaival. Rejtélyes módon hagyta, hogy érzései, érzelmei felülkerekedjenek értelmén, s ennek következményeként tökéletessége megromlott. Isten egyértelműen Lucifert teszi felelőssé: „rosszra használtad bölcsességedet" (Ez 28:17, új prot. ford.). Ahelyett, hogy ragaszkodott volna az isteni rendhez, aminek értelmében mások javára kellett volna használnia Istentől kapott ajándékait, Lucifer mindenkinél szebbnek, nagyszerűbbnek és bölcsebbnek képzelte önmagát. „Sátán lépésről lépésre teljesen belemerült önmaga felmagasztalásának vágyába" (Ellen G. White: The Faith I Live By. 66. old.), és így megzavarta az Isten által megalapított rendet.

Hányszor fordul elő, hogy akármennyit is mondhatunk a magunkénak, még többre vágyunk? Kinek a jelleme mutatkozik meg ilyenkor bennünk? Miért áll ez olyan éles ellentétben Krisztus jellemével?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2008. 4. negyedév

Az engesztelés és Krisztus keresztje

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: