Nézd csak a föld háláját, hogyha törődsz vele, egyre

hűbb dajkájává lesz annak, amit belevetsz, és

termi sokszorosát szaporán, önkéntes örömmel.

S nézd a növényt, hogy meghálálja, amit belefektetsz,

gazdagon adja gyümölcseit újra meg újra vidáman.

Jószágod se marad soha gondviselésed adósa,

adja a legjobbat, legtöbbet, mind, amit adhat.

Hát a te hálád, ember, mennyi azért, amit Isten

ad neked áldásként oly roppant bőkezűséggel?

Minden ajándék tőle özönlik, azonban a legtöbb,

szent Fia élete. Ó, mily döbbenetes beruházás!

Ekkora értéket nem adott soha semmibe senki!

És csak azért, hogy az ember az Isten képére lehessen

újra, amint volt: bűntelen és örök életű gyermek.

Eszmélj, földi meg égi ajándékok sora láttán!

Visszasugárzik-e hódolatodban a hála az égre?

Termi-e mindezekért az életed a hála gyümölcsét?

Könnyelmű feledékenységeid ellen a Lélek

rámutat Isten jóságára azért, hogy örökre

hálaadásban légy a teremtés szép koronája!