Péter egy halászfaluból, Betsaidából, a Galileai-tenger északi partjáról származott. Betsaida (jelentése: Halászház) volt az a hely, ahol Jézus később sok csodát vitt véghez. Ez a település közel kétezer esztendőn át elveszett a történelem számára. Csak 1987-ben sikerült feltárni e falu régészeti emlékeit.

Noha Péter házas ember volt (Mt 8:14), semmit nem tudunk a feleségéről, vagy hogy voltak-e gyermekei. Mindössze annyi ismert, hogy feleségével és anyósával Kapernaumban élt, amikor Jézus elhívta tanítványának.

Mt 4:18-20 szerint Péter hogyan válaszolt Jézus hívására? Miért fontos az a tény, hogy „azonnal otthagyván a hálókat" (20. vers) követték Jézust?

A leírás annyira szűkszavú, hogy kénytelenek vagyunk találgatásokba bocsátkozni arról, mi ment végbe Péter elméjében. Jézusban nyilván volt valami lebilincselő erő, ami miatt Péter kész volt elhagyni otthonát és megélhetési forrását, csak hogy követhesse. A lényeg mindnyájunk előtt kézenfekvő: készen kell állnunk arra, hogy ugyanezt cselekedjük, vagyis készen kell állnunk Jézus követésére, mit sem törődve az árral, amibe ez kerül (lásd Lk 14:26-27).

Péter alacsony sorból, munkásemberek közül származott. Állítsuk ezt szembe Pál társadalmi hátterével (ApCsel 22:3; Róm 11:1; Fil 3:5; lásd még ApCsel 5:34)! Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből az ellentétből?

Akármennyire is különbözött társadalmi hátterük, Jézus hívása mind Pétertől, mind Páltól teljes elkötelezettséget kívánt. „Felső tízezer" vagy munkásosztály – Isten elvárása ugyanaz.

Gondoljunk saját tapasztalatainkra, amikor Jézus elhívott! Mi volt ennek az elhívásnak az ára? Miről kellett lemondani? Ha valaki megkérdezné, hogy megérte-e, mit felelnénk és miért?