Az embereket vonzotta Jézus. Márk külön kiemeli, hogy „örömest" (Mk 12:37) hallgatták, és „elálmélkodának az ő tanításán" (Mk 1:22, vö. 11:18). Gyakran szólt nagy sokasághoz, szolgált óriási tömegek között. Krisztus munkájának azonban volt egy egészen másféle része is.

Figyeljük meg a következő igerészleteket: János evangéliuma 3-4. fejezete és 9:1-7! Milyen közös vonás figyelhető meg e részekben? Milyen fontos üzenetet hordoznak a szolgálat vonatkozásában?

Jézus szolgálata a személyes kapcsolaton alapult. „És lőn ezután, hogy ő járt vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő" (Lk 8:1). Üzenete évtizedek alatt elterjedt az akkor ismert világban. De ez főként azért lehetett így, mert a Mester személyesen hatott bizonyos emberek életére, majd azok az emberek – kiváltképpen a tizenkét tanítvány – szintén elindultak, hogy ők is személyesen keressenek meg másokat.

A tizenkét tanítvány tanúja volt annak, hogyan lépett Jézus kapcsolatba az emberekkel. Látták, hogyan szólja a vigasztalás és a bátorítás szavait azokhoz, akik „el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok" (Mt 9:36). Fültanúi voltak Jézus szavainak: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:28-29).

Lehet-e ennél vonzóbb üzenet a mai kor embere számára, aki nyugtalan, kiégett, és vigasztalást, békét keres?

Miért olyan fontos a személyes kapcsolat? Hogyan nyertünk áldást azok révén, akik időt szántak rá, hogy személyes segítséget nyújtsanak? Gondolkodjunk azon, miként használhatnánk lelki ajándékainkat és időnket arra, hogy valamit mások javára megtegyünk?