Néhány apostol még annak ellenére sem győződött meg Pál igazi tanítvánnyá válásáról, ami a damaszkuszi úton történt (lásd ApCsel 9:26). Talán attól féltek, hogy Pál kém, aki befurakodik az egyházba, és további problémákat okoz majd. Barnabás viszont kiállt Pál mellett és védelmébe vette (27–28. vers). Barnabás „jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú" volt (ApCsel 11:24), és Pálnak óriási segítséget nyújtott szolgálata kezdetén.

Olvassuk el ApCsel 11:19-24 verseit! Hogyan alakult meg az antiókhiai gyülekezet? Mennyire voltak sikeresek missziós vállalkozásaik?

ApCsel 11:25-26 alapján Barnabás vajon miért választotta Pált segítőtársának?

Az apostolok cselekedeteiben egymást érik a meglepőbbnél meglepőbb események. Az üldöző Saulusból misszionárius Pál lesz; az üdvösség evangéliuma már nem csupán a zsidók számára, hanem mindenkinek jó hír; majd pedig Pálnak abban a gyülekezetben kell szolgálnia, amely közvetett módon az ő üldöző tevékenységének a gyümölcse.

Barnabás és Pál egy éven át tanította az embereket Antiókhiában. Ahogy a gyülekezet erősödött, úgy fejlődött bennük a másokkal való együttérzés lelkülete is, és szolgáltak másoknak. Az új gyülekezeti tagok anyagi támogatást küldtek Júdeában élő testvéreiknek, akiket rettentő éhínség sújtott (ApCsel 11:28-30). Nem akarták ugyanis csak maguknak felhalmozni a kapott áldásokat, szükség esetén készséggel segítettek.

Az Antiókhiából érkező hírek hatására a jeruzsálemi gyülekezet odaküldte Barnabást munkálkodni. Barnabás tudomást szerzett Pál elhívásáról, és segítőtársként magával vitte. Az ottani gyülekezet pedig, a jeruzsálemi éhínségről értesülve, segélyt küldött az anyagyülekezetnek.

Mit tanulhatunk ebből a történetből arra nézve, hogyan kell másokat is segítenünk azokkal a dolgokkal, amelyeknek áldását élvezzük?