Az apostol nagyon sok dolgot elmond A zsidókhoz írt levél első fejezeteiben az angyalokról, a mennyben betöltött szerepükről, Mózesről, a pusztában szerzett tapasztalatairól, Józsuéról, Kánaán földjéről, a prófétákról, Ábrahámról és Melkisédekről. De amikor a 8. fejezet 1. verséhez érkezik, figyelmünket hirtelen egy dologra irányítja.

Mi a lényege Zsid 8:1-2 fényében mindannak, amit az apostol eddig elmondott?

Az ókori izraelita tábor alaprajza is arra utal, hogy a hívőket több gát választotta el a szentély legbensőbb részétől. Ahhoz, hogy oda bejussanak, át kellett volna haladniuk a papok és léviták gyűrűjén, valamint a szent helyet körülvevő tiltott területeken. De most – mondja A zsidókhoz írt levél szerzője –, mennyei közbenjárónk, Krisztus mindenki előtt kitárta a mennyei szentély, az élő Isten tróntermének ajtaját. „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez – bátorít a Szentírás –, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:16). Jézus a mennyei közbenjárónk.

Bár nem ismerjük Jézus közbenjárói szolgálatának pontos formáját, a Bibliában találunk néhány példát, amiből következtethetünk rá – igaz, szintén emberi megközelítésből. Kettő Mózes életéből való, a kádesi lázadás történetéből (4Móz 14:10-20) és az aranyborjú esetéből (2Móz 32:9-14, 30-32). Igen kifejező szakaszok ezek! „De most bocsásd meg bűnüket – könyörgött Mózes az utóbb idézett részben –; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál" (32. vers). Dániel könyvében is találunk példákat a papi közbenjárásnak ilyen formáira (Dániel 9), valamint Jézus főpapi imájában, amit kínszenvedései előtt mondott el (János 17).

Olvassuk el a következő bibliaszövegeket A zsidókhoz írt levélből azzal kapcsolatban, hogy mit tesz értünk mennyei Főpapunk: Zsid 2:18; 7:25; 8:3-10; 9:11-14; 10:11-17. Tegyük fel a kérdést magunknak: milyen segítséget jelent hitéletünkben, ha tudjuk, mit tesz értünk Jézus? Hogyan vonatkoztathatom ezeket az ígéreteket saját életemre?