Mi a következő versek lényege? 1Kor 2:2; 15:3; Gal 6:14

Az Újszövetség írói különféle hasonlatokkal és képekkel próbálták kifejezni Isten Krisztusban elvégzett megváltását. A mai és a következő tanulmányban kiemelünk néhány példát:

1. Az áldozat, az ajándék, a helyettes fogalmai. Krisztus „adta Önmagát miérettünk ajándékul [prosphoran] és áldozatul [thüsian] az Istennek, kedves jó illatul" (Ef 5:2). Azért jött, „hogy áldozatával [thüsias] eltörölje a bűnt" (Zsid 9:26). „Mert egyetlenegy áldozatával [prosphora] örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10:14).

Az alapgondolat itt a helyettesként, értünk vállalt halál, ami azt jelenti, hogy valaki egy másik személy helyett éli át a szenvedést. 1Kor 15:3-ban Pál azt mondja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért"; Róm 5:8 szerint: „mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt"; 1Pt 2:24-ben pedig ezt olvassuk: Krisztus „a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára".

2. A váltságdíj fogalma. A váltságdíj a görög lütron szó fordítása, aminek alapjelentése: kézbesített áruért adott fizetség. A klasszikus görögben a rabszolgák és a hadifoglyok kiváltására használták ezt a kifejezést. A szent iratok szerzői e fogalommal sokkal nagyobb jelentőségű gondolatot fejeztek ki (Mt 20:28; vö. Mk 10:45): Jézus azért jött, „hogy adja az ő életét váltságul [lütron] sokakért". (A „sokakért" itt azt jelenti: mindenkiért.)

A lütron és a vele rokon értelmű szavak Krisztus áldozatának helyettesítő voltára mutatnak rá. Jézus értünk adta életét: a görögben az „adta" szó igeideje egy meghatározott múltbeli eseményre utal, Jézus kereszthalálára. Az alapvető gondolat itt az, hogy a bűn szolgáiként örök halálra voltunk kárhoztatva, önmagunkat nem tudtuk volna megmenteni, de Jézus saját életét adta értünk váltságul (lütron).

Idézzük fel, mi mindent tettünk rosszul, tudva, hogy rossz, mégis elkövettük! Milyen érzés arra gondolni, hogy Jézus ártatlanul vállalta magára helyettünk a büntetést, amit egyébként nekünk kellett volna elszenvednünk minden elkövetett tettünkért?