Ellen G. White: Jézus élete. 8. kiad. Budapest, 2002, Advent Kiadó. „Lázár, jöjj ki!", 441–451. old., „Jézus, Annás és Kajafás előtt" 602–618. old. és „Júdás" c. fejezetek 619–627. old.

„A lélekmentés munkájában nagy tapintatra és bölcsességre van szükség. A Megváltó sosem hallgatta el az igazságot, de mindig szeretettel mondta el. Az emberekkel való kapcsolatában a legnagyobb tapintatot gyakorolta, mindig kedves és megfontolt volt. Sosem volt durva, sosem ejtett ki szükségtelenül szigorú szavakat, sosem okozott felesleges fájdalmat az érzékenyeknek. Nem dorgálta meg az embereket gyengeségük miatt. Bátran feddte meg a képmutatást, a hitetlenséget és a bűnt, de a rendreutasítás szavait könnyes szemmel mondta el. Nem kegyetlenül képviselte az igazságot, hanem mindig mélységes gyöngédséget tanúsítva az emberiség iránt. Minden lélek értékes volt a szemében. Isteni méltóság tükröződött viselkedésében, mégis a leggyengédebb együttérzéssel és törődéssel hajolt le az Úr családjának minden tagjához. Mindenkiben olyan embert látott, akinek a megmentéséért jött a földre" (Ellen G. White: Gospel Workers. 117. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Időzzünk még az ellenség szeretetének gondolatánál! Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan kell ilyen szeretetet tanúsítani? Van, amikor lehetetlen szeretni ellenségeinket? Ha igen, mikor?

2. Gyülekezetünkben milyen a gyerekek helyzete? Mennyi figyelmet fordítunk az ő szükségleteikre? Mit tehetne közösségünk még jobban?

3. Miért könnyű összekeverni a szeretet és az olcsó kegyelem fogalmát? Másképp megfogalmazva: milyen veszély rejlik abban, ha engedjük, hogy az emberek olyasmit tegyenek, amit nem szabadna, csak azért, mert szeretnénk szeretetet tanúsítani irántuk? A szeretetet mikor lehet leginkább szigorú erkölcsi követelményekkel kimutatni? Hogyan alakíthatjuk ki a helyes egyensúlyt? Ha hibázunk, inkább melyik oldalon hibázzunk?

4. Milyen párhuzamot találunk a teokrácia időszakában élő zsidó nép és a mai Hetednapi Adventista Egyház között? Milyen tanulságokat vonhatunk le Izráel népe példájából? Tanulunk-e ezekből?