Az amerikai költő, Robert Frost arról írt, milyen volt számára az erdő: „kedves, sűrű és sötét… De még ígéreteimet be kell váltanom, hosszú utat kell megtennem, mielőtt nyugovóra térnék."

Jézus minden pillanatban tisztában volt azzal, hogy körülötte az erdő sűrű és sötét, de nem kedves! A költőhöz hasonlóan Ő is tudta, hogy még nagy utat kell bejárnia, mielőtt nyugovóra térhet, oly sok a tennivaló és rövid az idő. „Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4). Missziós munkájának lendületét a samáriai asszonnyal való találkozása is mutatja. A nehéz sorsú nő társaságában Jézus éhségről és szomjúságról megfeledkezve, egyedül a misszió kínálkozó lehetőségére összpontosított.

Időközben az asszony lelkesedni kezdett, és vizeskorsóját hátrahagyva szaladt a faluba, hogy mindenkinek hírül adja: egész életében nem találkozott olyan különleges emberrel, mint akkor. Amikor a tanítványok visszatértek, Jézust ott találták, magába mélyedve, amint éppen legújabb ismerőséért imádkozott.

Mit válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor étellel kínálták (Jn 4:32-34)? Hogyan értsük szavait? Mi ebből az üzenet számunkra?

Mit árulnak el a következő versek a Jézust fűtő szenvedélyről? Jn 9:1-12, 35-39; 12:27-36

Az utolsó szakaszban Jézus kijelentéseinek mondanivalója igen gazdag. Azután fogalmazott így, hogy látogatóban arra járó görögök találkozót kértek tőle (Jn 12:20-22). Kérésük nyomán lehetősége lett volna rá, hogy Isten országának üzenetét személyesen elvigye szülőföldje, Palesztina határain túlra is, a föld távolabbi pontjaira. Jézus azonban tudta: ezzel éppen küldetése legfontosabb részét akadályozná, hogy életét váltságul adja a népek megváltásáért. Ezért mondta emlékezetes szavait a földbe hulló búzaszemről (24. vers), ami nem csupán az áldozatát jelképezte, hanem azt az alapelvet is, hogy követőinek bármi áron, fenntartás nélkül vállalniuk kell Isten akarata véghezvitelét.

Milyen árat fizettünk már Jézus követéséért? Miért nevezhető csekélynek ez az ár – legyen akármilyen nagy?