1995-ben egy felmérés során arról kérdeztek atlétákat, hogy ha lenne olyan doppingszer, ami biztosítaná nekik az olimpiai aranyérmet, de öt éven belül a halálukat okozná, hajlandóak lennének-e szedni? A sportolók több mint 50%-a igent mondott. Jó példa ez arra, hogy milyen vonzerővel bír a hírnév, milyen erőteljesen hat mai társadalmunkra! A XXI. századi ember vágyainak csúcsa, hogy a kamerák kereszttüzében állhasson, milliókat tartva markában.

Ez a lelkület az egyházba is beszivároghat, ha nem vigyázunk állandóan. Az évek múlásával mit sem csillapodott a mások feletti uralom megkaparintásának, a dolgok irányításának és az első hely megszerzésének vágya.

Mt 18:1-6 Mt 20:25-28 Mt 23:1, 5–12 1Pt 5:1-4

Tanulmányozzuk az alábbi verseket az első helyért vívott ádáz küzdelemre gondolva!

Időnként megesett, hogy a történelem forgatagos eseményei következtében gőgös zsarnokok fillér nélkül maradtak, menekültként tengődtek, vagy magánzárkába kerültek, és segédtiszti beosztású foglárok parancsolgatásának lettek kitéve. Az is előfordult, hogy egy uralkodó átmenetileg lemondott a trónról, és sorsközösséget vállalt a társadalom számkivetettjeivel. De összességében nézve, akár önkéntes, akár kényszer hatása alatti viselkedésről legyen is szó, mindez elhalványul a Krisztusban látható leereszkedés mértéke mellett. Pál úgy fejezte ezt ki, hogy „Ő mint Isten" (kat. ford.) – a világegyetem Istenéről van itt szó! – „önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá" lett. És még ennél is mélyebbre hajolt: „megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:5-8).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből" (Ef 2:8-9). E szavak Pál apostoltól származnak, aki az üdvösség keresztény üzenetéről gondolkodott, és némileg másként fejezte ki magát, mint Jézus. Valójában néha elfogja az embert a kísértés, hogy feltegye a kérdést: vajon Jézus hitt a hit általi megigazulásban? Aki azonban ezt kérdezi, igencsak félreérti úgy Pál, mint Jézus szavait. Úgy tűnhet, hogy Jézus megközelítése a kegyelem tanításával kapcsolatban néha más irányba mutat. Ennek a látszólagos eltérésnek az egyik célja egyébként az, hogy ne legyünk túlságosan törvényeskedők, amikor Istennek a Jézusban végbevitt csodálatos kegyelmi tetteit próbáljuk pontosan megfogalmazni, vagy amikor egymás életét a kereszt fényében mérlegeljük.

Miért szégyenletes az önfelmagasztalás minden formája a kereszt és Isten Fiának bámulatra méltó leereszkedése fényében? Hogyan védekezhetünk az önámítás e burkolt, ám igen veszélyes formája ellen?