János 13:4-8
Naponként szükségem van rád, Uram,
naponként.
Annyira már ismerem magamat,
hogy tudom:
ma már kevés,
mi tegnap még elég volt.
Nem minthogyha ma kétségbe vonnám
tegnapi hitemet;
nem!
Hogy hiszem,
mit tegnap hittem - látod,
s látod, én Uram, ma mégis érted kiáltok!
Ha fejem tiszta is,
a lábam sáros,
hiszen egy egész napot lábaltam át;
s hitem? – akár kézbe is vehetem –
meg sem éget.
Elveszítettelek Téged?
Téged én el nem veszíthetlek!
Soha!
Nem veszítelek el,
tudom!
De látod:
ma megint érted kell kiáltanom,
mert a lelkemre dűlő fáradtság
– akár e mai is –
elválaszt Tőled.
Így kérlek ma, s így naponként,
én Jézusom:
végy kendőt, kösd magad köré,
s mosd le lábaimról,
akaratomról, hitemről
a napi port!