Korábban már foglalkoztunk a Mt 28:18-20 verseiben leírt nagy misszióparanccsal. Olvassuk el újból ezt a szakaszt, és figyeljük meg a vastagon szedett mondatokat, különösen a felszólításokat és az ígéreteket! Milyen mértékben teszünk eleget Jézus elhívásának?

Olvassuk el Mk 16:14-20 verseit, és hasonlítsuk össze a Máténál szereplő versekkel! Mi az, amiről csak az egyik változatban olvashatunk?

Miután kigyűjtöttük a különbségeket, olvassuk el újra a két idézetet! Tagadhatatlan, hogy mondanivalójuk összecseng, hiszen a lényegi üzenet mindkettőnél ugyanaz.

E két szakasz szerint mi az, amit ma Jézus kíván tőlünk?

Mindkét evangélista beszámol arról, hogy a tanítványok lelkiállapotát akkoriban épp a kétkedés (Mt 28:17) és a keményszívűség jellemezte. Márk szerint Jézus szemrehányást tett nekik kételkedésük miatt, jóllehet az itt szereplő görög igét erélyesebb kifejezéssel is fordíthatnánk, mint például „megdorgálta", „elítélte", sőt akár „megsértette". A lényeg azonban nyilvánvaló: ennyi együtt töltött idő után is volt köztük olyan, akinek még nem volt természetes a hit. Jézusnak ez ellen határozottan kellett fellépnie.

Figyeljük meg a sorrendet is: Jézus először szívük keménységét teszi szóvá, és csak utána bízza rájuk a küldetést. Nagyon is jól tudta, hogy csak akkor működhetnek eredményesen, ha erősen meg tudnak állni a hitben. Már nem sokáig lehetett velük testben, hiszen elérkezett az idő, amikor Jézus „felviteték a mennybe" (Mk 16:19). Attól kezdve az Úrért vállalt bármilyen szolgálatukat egyedül a hit által végezhetik el.

Bár a hit Isten ajándéka, szükséges, hogy ápoljuk is magunkban. Hogyan tudjuk naponta táplálni, védeni és erősíteni hitünket?