Olvassuk el Mt 25:31-46 verseit! Ez a szakasz is részét képezi Jézus földi szolgálata utolsó hetében, az Olajfák hegyén tartott tanításainak. E versek is hozzátartoznak a szenvedését megelőző utolsó szavaihoz.

Hogyan kell értenünk Jézusnak a Mt 25:31-46 verseiben leírt üzenetét, különösen ami a tanítványságot és a bizonyságtételt illeti?

E tanítás nagyon fontos igazságot közöl a tanítványok küldetéséről. Jézus egyértelműen rámutat arra, hogy követőinek a szegények, a betegek, a szenvedők és a bebörtönzöttek, egyszóval a szükségben levők körében is munkálkodniuk kell. Tanítványi mivoltunk leginkább abban nyilvánul meg, ahogyan a bajba jutott embertársainkkal bánunk.

„Krisztus az Olajfák hegyén ezt a képet állította tanítványai elé a nagy ítéletnap jelenetéről. Úgy ábrázolta annak a napnak a jellegét, amint az egy pont körül forog. Mikor a népeket elébe gyűjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedő embertársaik személyében. Azon a napon Krisztus nem azt a nagy munkát tárja az emberek elé, amelyet Ő végzett érettük azzal, hogy életét adta megváltásukért, hanem azt a hűséges szolgálatot fogja méltatni, amit ők, az emberek végeztek érette" (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 542. old.).

A Biblia számos helyen felhívja a figyelmünket arra, hogy üdvösségünk nem lehet saját érdemeink eredménye, hanem egyedül Isten kegyelmének köszönhető. Hogyan kell akkor értenünk Jézus szavait? A helyes válaszhoz sokat segít, ha felelevenítjük magunkban a hűséges tanítvány jellemvonásait is, aki véglegesen és teljességgel alárendelte magát Jézus akaratának, és aki igényli azt a csodálatos kegyelmet, amely által az Úr életét adta üdvösségéért. Hogyan segít ez a létfontosságú igazság megértenünk Jézust? Elvégre, ha belegondolunk, semelyikünk sem juthat üdvösségre pusztán azáltal, hogy elegendő szegényt megvendégel vagy nincstelen embert felruház.