A hit komoly tényező úgy a jó, mint a rossz oldalon! A belső késztetés az egyik embert arra sarkallja, hogy Krisztusért tulajdon életét se mentse (Mt 16:25), sőt mások, hasonló hatás alatt, és Isten nevére hivatkozva, felrobbantják magukat. Végtére is, ha hisszük, hogy Isten valamire elhívott, eltántoríthatna bármilyen földi vagy evilági tényező? Éppen ezért vannak országok, ahol az állam igyekszik kitörölni a vallást az emberekből, nem akarva, hogy polgáraik magasabb hatalomnak rendeljék alá magukat; – márpedig Istennél nincs nagyobb erő! Másrészt viszont, a politikai erők is igyekeznek kiaknázni, a maguk hasznára fordítani a vallás hihetetlen erejét. Krisztus tanítványainak tisztában kell lenniük azzal, hogy a vallásban rejlő erővel sokféle módon vissza lehet élni.

Jn 6:1-15 fényében hogyan viszonyuljanak Krisztus tanítványai a politikai hatalomhoz?

Jézus nem akarta földi királlyá tétetni magát, és a világi hatalom megszerzésére irányuló törekvéseket sem nevezhetjük a tanítványok feladatának. Természetesen az Úr bárkit képes hatalomba helyezni, illetve a hatalmon levőket céljaira felhasználni. Az már viszont egészen más, amikor valaki Isten nevében politikai hatalomra tör, azt Isten művének, a tanítványság részének mondva. Az Újszövetségben sehol nem találunk ilyen hatalmi mintát. Jézus szándékait sajnos még legközelebbi követői is félreértették: „A tanítványok is csatlakoznak a sokasághoz, és kijelentik, hogy Dávid trónja Mesterük jogos öröksége. Krisztus – mondják – csak szerénysége miatt utasít vissza ilyen megtiszteltetést… Buzgón szervezkednek céljuk véghezvitele érdekében" (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 313–314. old.). A tömeg várakozására, lelkesedésére alapoztak, amikor minden igyekezetükkel Jézust Izráel királyává akarták tenni (Jn 6:14-15). Ezt értették tanítványság alatt. Jézus azonban elbocsátotta a tömeget, tanítványait pedig elküldte, hogy keljenek át a tavon, Ő meg visszavonult a hegyekbe, egyedül imádkozni.

Előfordulhat, akár egyéni szinten is, hogy saját önző céljainkra igyekszünk felhasználni a vallást?