Mivel nyerte meg Jézus beszélgetőpartnere bizalmát (Jn 4:4-30)? Ami pedig még fontosabb, hogyan lett az asszonyból Krisztus követője?

Mindenkinek, aki szeretne másokat Krisztushoz vezetni, érdemes alaposan tanulmányoznia, hogy győzte meg Jézus a samáriai asszonyt.

E folyamatnak négy fő szakaszát különíthetjük el:

1) vágyat ébreszteni az emberben valami jobb iránt (7–15. versek),

2) ráébreszteni a másikat arra, hogy valamire nagy szüksége van (16–20. versek),

3) döntésre szólítani, hogy fogadja el Jézust Megváltójának (21–26. versek),

4) bátorítani, hogy döntése szerint cselekedjen (26–30, 39–42. versek).

Képzeljük csak el, mit gondolhatott magában ez az asszony! Először is, itt ez az idegen, ráadásul zsidó, aki nem várt kedvességgel fordul hozzá. Azután kiderül, hogy ismeri legmélyebb és legsötétebb titkait, amelyekről nagy valószínűséggel csak ő tudott. Válaszában: „Uram, látom, hogy te próféta vagy" (19. vers), nemcsak bűneivel kapcsolatban rejlik vallomás, hanem Jézus különlegességét is elismeri. Figyeljük meg azt is: amikor az asszony már témát akart váltani, Jézus nem rótta fel többé bűneit, inkább tapintattal felvette a beszélgetés új fonalát, hogy ezzel még több igazságra, végső soron pedig önmagához vezesse el. Ezúttal nem mint próféta, hanem mint Messiás munkálkodott. A Jézussal folytatott beszélgetés – és minden kétséget kizáróan leginkább saját titkainak felfedése – olyan mély benyomást keltett az asszonyban, hogy felébredt benne az Úrban való hit.

Hogyan tett bizonyságot saját népének (29-39. versek)? Mivel gyakorolt rá Jézus olyan mély benyomást? Lehet, hogy bizonyságtételében bűnvallomása is benne rejlett? Milyen hatása lett szavainak?

Ez az asszony nyilván nem a lelki tisztaság és a szelídlelkűség mintaképe volt, az Úr mégis eredményes bizonyságtevővé formálta. Mi a történet tanulsága e két dologgal kapcsolatban: (1) ne ítélkezzünk mások lelkiállapota felett és (2) Isten megbocsáthat, kegyelmezhet a legbűnösebb embernek is?