A „tanítvány" kifejezés a görög mathetes szóból származik, jelentése „tanuló", „tanonc" vagy „követő". Olyan személyre utal, aki eltökélten halad egy bizonyos cél felé. Az Újszövetségben többnyire Jézus követőit jelöli, különösen az evangéliumokban találkozhatunk vele gyakran. „Egy tanítóhoz vagy mozgalomhoz csatlakozó tanoncra, tanulóra vonatkozik ez a szó; arra, aki készségesen betartja a tanító utasításait, illetve a mozgalom szabályait, és vállalja az ezzel járó kötelezettségeket" (Paul J. Achtemeier: Harper's Bible Dictionary. New York, 1985, Harper San Francisco. 222. old.). A tanítvány tehát növendék, tanuló, akit mestere vagy tanára oktat. Nem lehet tanítvány tanító nélkül. Az újszövetségi tanítvány kifejezés alatt elsősorban Jézus követőit értjük.

A tanítvány kész utasításoknak engedelmeskedni és bizonyos kötelezettségeket vállalni. Vajon mire utalt Jézus, és mire szólította fel követőit a tömeghez szólva: „Ha valaki énhozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14:26). Hogyan vonatkoztathatjuk e szavakat saját életünkre?

Ha a keresztények tanítványok, vajon a mai keresztények kinek legyenek tanítványai? Kivel lépjenek szövetségbe, ki iránt kötelezzék el magukat? Az egyház iránt? A tantételek iránt? Egy karizmatikus lelkész iránt, aki jól tanít? Vagy Jézus iránt? Milyen fényt vet erre a kérdésre 1Kor 1:10-17, különösen a 12. vers?

Az Újszövetségben a tanítvány megnevezés arra vonatkozik, akit maga Jézus tanított, és aki hűségesen követte az Urat. Vajon más a helyzet ma? Olvassuk el még egyszer Jézus szavait Lukácsnál (Lk 14:26). Mennyire illik ránk ez a kép? Valóban Krisztus tanítványai vagyunk? Mit árul el válaszunk saját magunkról és Krisztus iránti elkötelezettségünkről?