1Sám 16:1-13 verseiben Dávidról, a még ifjú legényről olvashatunk, akit Sámuel nem sokkal korábban kent fel királynak. Már hosszú utat tett meg atyja, Isai földjétől Jeruzsálem trónjáig. Nem vitás, időnként bizonyára úgy érezhette, próba elé került.

Az ifjút először az udvarba hívták, hogy zenéjével csillapítsa Saul háborgó lelkét (1Sámuel 16). Később, Góliát legyőzése után Izráel hősének kiáltották ki (1Sámuel 17). Azután jó néhány olyan esztendő következett, amikor Dávidnak állandóan menekülnie kellett. Saul és fia, Jónátán is tudja, hogy Isten terve szerint Dávid lesz a következő király (1Sám 23:17; 24:20). Dávid azonban semmivel nem siettette Isten rá vonatkozó tervének teljesedését. Inkább úgy tűnt, épp az ellenkezőjét tette. Amikor Saul üldözte, Dávid egy adandó alkalommal csak a király köpenye sarkából vágott le egy darabot, de utólag azt is megbánta (1Sám 24:5-7). Saul ismételten Dávid életére tört, ennek ellenére Dávid hallani sem akart arról, hogy megölje Sault, még ha kínálkozott is az alkalom (1Sám 26:7-11).

1Sám 26:1-11 versei szerint miért volt Dávid számára elképzelhetetlen, hogy megölje Sault? Hogyan viszi végbe Isten a terveit az életünkben? Milyen elvet találunk ebben a szakaszban?

1Sám 26:12-25 alapján mit váltott ki Saulból az, amikor megtudta, hogy Dávid hallani sem akart az ő meggyilkolásáról? Milyen előny származik abból, ha Istenre várunk?

Ha végigtekintünk Dávidnak a trónig vezető útján, talán egyetlen rövid mondatban summázhatnánk a tanulságot: ne ragadd el erővel, amit Isten még nem adott neked! Az a legjobb, ha Isten ajándékait az Ő kezéből, az általa kijelölt időben vesszük el. Ez persze járhat azzal is, hogy hosszan kell várakoznunk. A babnak elég néhány óra ahhoz, hogy kisarjaddzon, míg a tölgyfánál mindez évekbe telik. De ha erős szél is fúj, a fát nem tépi ki.

Gondoljunk bele, milyen könnyen igazolhatta volna Dávid magát, ha megöli Sault. (Végül is nem azt mondta az Úr, hogy engem illet a trón? Különben is, Saul olyan gonosz!) Dávid tettei azonban Istenbe vetett hitéről árulkodtak. Milyen tanulságot szűrhetünk le e példából, bármi is az, amire várunk?