Mi Róm 15:4-5 verseinek üzenete?

Általában türelmetlenek vagyunk, ha olyan dolgokról van szó, amit nagyon akarunk, vagy amit valaki megígért nekünk, de még nem kaptuk meg. Többnyire csak akkor elégszünk meg, ha megkapjuk, amire sóvárgunk. Mivel azonban ritkán lehet a miénk az és akkor, amikor szeretnénk, gyakran leszünk ingerültek, türelmetlenek. Ebben az állapotban pedig szinte lehetetlen megőrizni a belső békességet és az Isten iránti bizalmat.

A várakozás a szó jelentéséből fakadóan is fájdalmas. A héber nyelvben a „türelemmel várni" (Zsolt 37:7, az új King James fordítás alapján) szó abból a héber szóból ered, amit így lehetne visszaadni: „nagy fájdalmat átélni", „rázkódni", „remegni", „megsebesíttetni", „szomorúnak lenni". A türelmet megtanulni nem könnyű; időnként éppen ez a veleje mindannak, amit a próba jelentése magában foglal.

Milyen üzenetet találunk Zsolt 27:14; 37:7 és Róm 5:3-5 verseiben? Mire vezet a béketűrés?

Várakozás közben két dologra gondolhatunk. Vagy arra figyelünk, amit várunk, vagy arra a Személyre, aki az eseményeket kézben tartja. Igazából nem a várakozás ideje a döntő, hanem hogy milyen lelkülettel várunk. Ha bízunk az Úrban, életünket az Ő kezébe helyezzük, akaratunkat átadjuk neki, bízhatunk abban, hogy azt és akkor teszi, ami nekünk a lehető legjobb, bármilyen nehéz is ezt elhinni.

Mi az, amire kétségbeesetten várunk? Hogyan tanulhatjuk meg, hogy mindent Isten kezébe tegyünk le, elfogadva időzítését? Imádkozzunk olyan lelkületért, hogy képesek legyünk maradéktalanul alárendelni akaratunkat, egész valónkat az Úrnak!