Istent magasztaló élet

Még akkor sem feltétlenül természetes, hogy az ember Istent dicsőítse, ha jól mennek dolgai, rossz körülmények között azonban mennyivel nehezebb! Isten mégis éppen ezt várja tőlünk. Addig kell gyakorolni Isten dicsőítését, amíg már nem egy bizonyos időben végzett cselekedetnek tartjuk, hanem életünk légkö-révé lesz. Isten dicsőítése nem egy bizonyos tett, inkább sajátos életvitel.

Zsoltár 145-ben Dávid mivel indokolja, hogy Istennek dicséret jár? Mi módon válhatnak e zsoltár szavai a sajátunkká?

A híres brit prédikátor, Charles Haddon Spurgeon írt egy könyvet The Practice of Praise (Isten dicsérete a gyakorlatban) címmel. A könyv az említett zsoltár 7. versére épül. Ebben a rövid versben Spurgeon három olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, amelyek segítségével életünket Isten dicsérete jellemezheti. 1. Dicsérjük Istent, ha körbetekintünk. Ha nem nézünk körül, hogy meglássuk Isten nagyságát, nem találunk okot dicséretére sem. Mit látunk a teremtett világban, ami dicséretre méltó, mint pl. a táj szépsége? Észreveszünk a lelki életben is dicséretre méltó dolgot, mint pl. amikor egy fiatal keresztény életében növekedésnek indul a hit?

2. Akkor tudjuk dicsérni Istent, ha emlékszünk arra, amit láttunk. Ha a dicséret légkörében akarunk élni, fel kell tudni idézni, mi adott okot rá. Hogyan tarthatjuk emlékezetünkben Isten hatalmas dolgait úgy, hogy ne feledkezzünk el jóságáról és a róla szóló igazságról (pl. bevezethetünk valamilyen új szertartást, jelképet, ami az Úr jóságára emlékeztet)?

3. Akkor dicsérjük Istent, amikor beszélünk róla. Isten dicséretét nem lehet csak gondolatban megtenni. Isten azt akarta, hogy hangosan mondjuk ki, és mások is hallják körülöttünk. Milyen okot találunk arra, hogy Isten dicséretét szavakba öntsük? Mit vált ki az ilyen dicséret, és kire lesz hatással?

Az apostolok cselekedeteiben Isten dicsérete teljesen lenyűgözte azokat, akik fültanúi voltak. Olvassuk el ApCsel 16:16-34 szakaszát! Pált és Silást először levetkőztették és alaposan megvertek, majd börtönbe vetették. Senki nem kente be kenőccsel csúnya sebeiket és összezúzott hátukat. Súlyos testi fájdalmak közepette, lábukat vasra verve vetették őket egy sötét tömlöc mélyére. Pál és Silás pedig imádkozni és énekelni kezdett, és a többi fogoly felfigyelt erre.

Hogyan fejleszthetjük ki életünkben a dicséret szokását?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 4. negyedév

Az ötvös tüze

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: