Hóseás története óriási tanulságokat rejt. A próféta esete meghökkentő. Gómer, a felesége elhagyja, és más férfiaktól szül gyermekeket. Az asszony fűvel-fával megcsalja férjét, Isten mégis arra szólítja Hóseást, hogy fogadja vissza, és újból a legnagyobb szeretetet tanúsítsa iránta. A történet Isten és Izráel kapcsolatának példázataként érthető. Izráel elhagyta Istent, és lelki értelemben más istenekkel paráználkodott, Isten azonban továbbra is szerette, ki akarta mutatni szeretetét iránta. De nézzük csak meg, milyen módszerekhez folyamodott!

1–2. vers 4–6. vers 7–8. vers 9. vers

Mit tudhatunk meg Hós 2:1-11-ből a módszerekről, amelyekkel Isten újra magához kívánta vonni Izráelt? Milyen érzés lehetett a népnek mindezt átélni?

A történet két lényeges kérdést emel ki azzal kapcsolatban, amikor tapasztalatot szerzünk a bűnbánatra vezető Istennel. Először is, megvan a veszélye, hogy nem ismerjük fel, amikor Isten munkálkodik értünk. Ha utunkat szúrós tövisek zárják el, vagy falak vesznek körül, úgy, hogy azt sem tudjuk, hová megyünk (5. vers) – ez Istentől van? Ha eltűnik az is, amit létszükségletnek tartunk, vagy megszégyenülünk (8–9. vers) – ebben is az Atya keze lehet? Az igazság az, hogy akármit is érezünk, Isten állandóan a megtérésünkön munkálkodik, mert annyira szeret. Másodszor, könnyen félreérthetjük Isten tetteit. Talán észrevesszük, hogy Ő alakítja a körülményeket, csak éppen nem örülünk a történteknek. A megsebzett, megszégyenült ember könnyen kegyetlenséggel, nemtörődömséggel, tétlenséggel vádolhatja Istent, aki azonban szüntelen azon fáradozik, hogy megújítson szeretet-szövetsége által.

Mit árul el Hós 2:13-22 Istenről? Kérjük a Szentlelket, mutassa meg, ha valamilyen téren menekülnénk Istentől! Ha erre rájövünk, ugyan miért várnánk meg a tűzpróbát?