Jézus közvetlenül a halála előtt Jeruzsálemben volt. Máté evangéliuma szerint, amikor a páska ünnepe előtt utoljára tanított, példázatokat mondott a tanítványainak, többek között a tíz szűzről, valamint a juhokról és a kecskékről. Ezek a történetek azzal foglalkoznak, hogyan éljünk visszajövetelére várva. Így talán még soha nem voltak ezek a példázatok annyira időszerűek, mint éppen ma, amikor mindenütt Jézus közelgő visszajövetelének jelei vesznek körül.

A tíz szűzről szóló példázattal (Mt 25:1-12) kapcsolatban számos magyarázó rámutatott arra, hogy az olaj a Szentlélek jelképe. Ellen White egyetért ezzel, de azt is elmondja, hogy az olaj a jellemet is jelképezi, amit senki nem szerezhet meg helyettünk.

Olvassuk el a példázatot! Mennyiben változik a történet értelme, ha az olaj alatt egyszer a Szentlélekre, máskor a jellemre tett utalást értjük? Milyen üzenete van számunkra a történetnek, ha az olaj a Szentlélek, s milyen, ha a krisztusi jellem jelképe?

Szentlélek:

Jellem:

Olvassuk el a juhok és a kecskék példázatát Mt 25:31-46-ban! Mi szerint választják el a juhokat a kecskéktől?

A király a cselekedeteik és a jellemük alapján választja el a juhokat a kecskéktől. Noha Jézus itt sem tanítja azt, hogy az ember a cselekedetei alapján nyerne üdvösséget, láthatjuk, mennyire fontos szerep jut az üdvösség történetében a jellemfejlődésnek. Megfigyelhetjük azt is, hogy a Krisztus által valóban üdvösségre jutó emberek élete és jelleme milyen mértékben tanúsítja: megváltást nyertek.

Valaki egyszer így fogalmazott: „A sötétben mutatkozik meg igazán az ember jelleme". Milyenek vagyunk, amikor senki nem lát? E kérdésre adott válaszra gondolva, min kell változtatnunk?