Egy dolog ott lenni a harc mezején, de merőben más, ha még ekkor sem látjuk a csatára felsorakozott erőket. Keresztényként bizonyos értelemben ezzel kell megbirkóznunk. Tudunk a hadseregekről, az életünkben érezzük jelenlétüket, ennek ellenére hitben kell előrehaladnunk, bízva a „láthatatlan"-ban (Zsid 11:27).

Miben állt Jób küzdelmének a lényege Jób 23:1-10 szerint? Mit nem ismert fel? Ugyanakkor mihez ragaszkodott hittel, minden próba dacára?

Jób még félelmetes próbái idején is bízott Istenben. Eltökélte, hogy mindennek ellenére állhatatos marad. Többek között éppen az arany sarkallta kitartásra. Persze ne aranyéremre gondoljunk. A jövőbe tekintett, és megértette, hogy ha kitart Isten mellett, tisztábban kerül ki a próbából – úgy, mint az arany. Nem tudni, mennyit értett meg Jób a színfalak mögött játszódó eseményekből. Ettől függetlenül kiállta a tűz tisztítását.

Félünk a tűztől? Aggaszt a körülmények gerjesztette hév? Meglehet, hogy miként Jób, úgy mi is megmagyarázhatatlannak tartjuk Isten tüzét. Talán egy új állást vagy egy új lakást kell megszokni, esetleg rossz bánásmódtól szenvedünk a munkahelyen, vagy éppen a családban. Érhet betegség, anyagi veszteség. De bármilyen nehéz is megérteni, Isten képes felhasználni ezeket a próbákat, hogy megtisztítson, megeddzen, és jellemünkben felismerhetővé tegye a saját képmását.

Jóbot láthatóan ösztönözte, hogy megtisztított aranyként kerülhet ki az ötvös kezéből, ezt mindig szem előtt tartotta, ez segítette át a megpróbáltatásain. Az is a jelleme kiválósága mellett szól, hogy fájdalmai és szenvedése közepette is érzékelte a tisztító eljárás valóságát. Még ha sok mindent nem is értett, azt mindenképpen tudta, hogy ezek a próbák csak jobbá teszik.

Tapasztalatunk szerint hogyan tisztítanak, finomítanak a próbák? A szenvedésen kívül még mi tehet jobbá?