Egy fiatalembernek, akit nevezzük Sándornak, rendkívül zaklatott ifjúkora volt: kábítószer, erőszak, még börtönben is ült. Egyszer azután egy gyülekezeti tag révén – akit Sándor még meg is lopott – hallott Istenről, és szívébe fogadta Jézust. Igaz, a problémái részben még fennálltak, küzdelmei nem hagytak alább, és múltja is kísértette néha, de Sándor Jézusban új emberré lett. Szerette Istent, és a parancsolatoknak való engedelmességgel törekedett is szeretetét kifejezni (1Jn 5:1-2). Késztetést érzett, hogy lelkész legyen. Minden abba az irányba mutatott. Semmi kétség: Isten hívására válaszolt.

A főiskolán először minden rendben ment. Azután egyik dolog a másik után fulladt kudarcba, élete kezdett félresiklani. Anyagi forrásai apadoztak; egy közeli barátja ellene fordult, és megvádolta olyasmivel, aminek ugyan nem volt alapja, de az eset mégis kikezdte jó hírét. Majd egyik betegségből a másikba esett, de nem tudták kideríteni az okát. Ez annyira visszavetette a tanulásban, hogy attól tartott, fel kell hagynia tanulmányaival. Mindezek tetejében erős kísértésekkel viaskodott, hogy újra a kábítószerhez nyúljon, amit a városban nem volt nehéz megszerezni. Egyszer meg is botlott ezen a téren. Sándor képtelen volt megérteni, miért alakultak így a dolgok, főleg mivel biztosra vette, hogy kifejezetten az Úr indítására kezdte el tanulmányait. Tévedett volna? Ha igen, akkor az Istennel való tapasztalata merő önámítás, óriási hiba lett volna? Hite alapjában rengett meg.

Képzeljük el, hogy válsága tetőpontján Sándor hozzánk fordul tanácsért. Mit mondanánk neki? Milyen tapasztalatainkra utalnánk, amelyekkel segítségére lehetnének egy hozzá hasonló embernek? Milyen bibliaszakaszokra hivatkoznánk? Mennyire segítenének az ilyen helyzetben a következő bibliai igék (Péld 3; Jer 29:13; Róm 8:28; 2Kor 12:9; Zsid 13:5)?

Az Úr követői között szinte mindenki átélt már olyan válságot, amelynek során az a kísértés érte, hogy kétségbe vonja az Úr vezetését. Ilyen helyzetben az a fő, hogy Isten ígéreteibe kapaszkodjunk, vegyük újból számba, hogyan vezetett a múltban, és imádkozzunk hitért meg állhatatosságért. Az Úr soha nem mond le rólunk; csak nekünk kell küzdenünk az ellen a kísértés ellen, hogy lemondjunk róla!