Szombat délután

E heti tanulmányunk: 2Mózes 14; 15:22-27; 17:1-7;

Példabeszédek 3; Lukács 4:1-13; 1Péter 1:6-9

„Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között…" (1Pt 1:6).

„A kalitkába zárt madár teljes napvilágnál és más zenei hangok hallatán nem énekli azt az éneket, amit a gazdája meg akar tanítani neki. Megtanul itt is egy dallamfoszlányt, ott is egy trillát, de sohasem önálló, teljes dallamot. Ha azonban a gazda letakarja a kalitkát, és olyan helyre teszi, ahol a madár csak azt az éneket hallja, amit neki kell megtanulnia, a sötétben újra meg újra megpróbálkozik vele, míg végül megtanulja, és aztán rázendít a teljes melódiára. Attól kezdve a világosságban is mindig el tudja azt a dallamot énekelni. Isten is így bánik gyermekeivel. Van egy ének, amit meg akar tanítani nekünk, és ha a szenvedések sötétjében megtanuljuk azt, azután már mindig el tudjuk énekelni" (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 341. old.).

Figyeljünk fel arra, hogy a gazda viszi a madarat a sötét helyre! Sátán fájdalmat okoz – ezt el tudjuk fogadni, de lehetséges volna, hogy Isten maga visz bele próbákba, amelyekben összezavarodunk és sebeket szerzünk?

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Milyen bibliai példák jutnak eszünkbe azzal kapcsolatban, hogy Isten az, aki olyan helyekre vezeti népét, ahol tudja, szenvedni is fognak? Milyen új énekeket akart megtanítani nekik?