További tanulmányozásra:

„Ő, aki olvas az emberek szívében, jobban ismeri jellemüket, mint ők maguk. Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg, amelyek helyesen irányítva használhatók lehetnének műve előbbrevitelében. A gondviselő Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy felfedezzék jellemük előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor beleengedi őket a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljanak" (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 340. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Valóban nehéz bűneink következményeit learatni. „Elfogad még Isten valaha?" – kérdezzük olyankor. Milyen ígéretekkel bátorít az Úr, hogy tartsunk ki, ne adjuk föl? (Nézzük meg, mit írt Pál Róm 5:1-11-ben!) Mit mondanánk azoknak, akik ugyanezzel a kérdéssel vívódnak?

2. Mire utalt Ellen White a „gondviselő Isten" kifejezéssel? Miből tudjuk megállapítani, hogy ez vagy az Isten gondviselése folytán megy végbe? A gondviselés mely tettei idéztek elő próbákat az életünkben? A csoportban beszéljünk ennek tanulságairól! Hogyan segíthetünk azoknak, akik azon tűnődnek, hogy ez vagy az az esemény csakugyan „a gondviselés" munkája-e?

3. Ha egy ismerősünk most próbákkal küzd, számít az, illetve számítania kell egyáltalán annak, hogy mi volt a kiváltó ok? Más szóval, hogyan viszonyuljunk hozzá, szenvedéséhez, függetlenül attól, hogy mi a nehézség oka?

5. Szervezzük meg, hogy a csoport tagjai felkeresnek egy kórházat, vagy ellátogatnak valahová, ahol segítséget, vigasztalást és bátorítást nyújthatnak a megpróbáltatásban lévőknek.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 4. negyedév

Az ötvös tüze

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: