A pásztor

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 23; Róma 12:18-21

„Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért" (Zsolt 23:3).

Zsuzsa a hálószoba ajtajának dőlve lassan a padlóra csúszott. Könnyek között zokogta: „Hogy tudott ilyen lenni? Hogy tudott ilyen lenni?" Épp az imént hallott meg valamit, ami összetörte a szívét. Akiről azt gondolta, hogy a barátja, akit tisztelt, akiben megbízott, gonosz mendemondákat terjesztett róla, lejáratva jó hírét és a munkát, amiben részt vett. Felvette az ágyról a Bibliáját, és pillantása a jól ismert igére esett: „Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23:3-4).

„Ez egyszerűen nem így van!" – tört ki belőle. Pedig cáfolhatatlannak tűnt a logika. A zsoltárban szereplő Pásztor az igazság útján vezeti nyáját, csakhogy időnként úgy tűnt, ez az út a halál árnyékának völgye felé kanyarodik el. Lehetséges volna, hogy Isten fel tudja használni az igazságban való nevelésre még a barát fájdalmas árulását is, ezt a sötét völgyet?

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Mikor fejlődünk jobban lelkileg – ha jól mennek dolgaink, vagy ha nehéz időket élünk?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 4. negyedév

Az ötvös tüze

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: