Mai példázat, avagy a banktulajdonos megrágalmazása (2. rész)

A szenvedés zavart kelt világunkban, a „bankban". Kiváltója Sátán, és nem a Teremtő Isten. Sátánnak az a szándéka, hogy fájdalmaink eltakarják a szemünk elől Istent, és ne lássuk meg, milyen is valójában. Következetesen úgy tesz, mintha tudna valamit Istenről, amit rajta kívül más nem, holott ő van leginkább tisztában vádjai koholtságával. Minket, a gonoszság miatt szenvedő, de szenzációra éhes „újságírókat" akar rávenni, hogy az ő magyarázatára hallgatva ne bízzunk tovább a banktulajdonos hitelében, tisztaságában, akinek jelleme tisztán ragyog öröktől fogva; akinek a szeretetéhez nem férhet kétség. Isten azonban a küzdelem hevében is rendületlenül gyakorolja szeretetét, megbocsátását, noha mi, a teremtményei ellene fordultunk. Akkor sem tér el ettől, ha mi, kíváncsiskodó „újságírók" ártatlan szemekkel, szabadságunk vitathatatlan jogával élve hangoztatjuk bántó bizalmatlanságunk jelét, hogy „ugyan honnan tudhatnám, kinek van igaza?"

Pál úgy mutatja be Jézust, mint „aki képe a láthatatlan Istennek" (Kol 1:15). Egy közkedvelt keresztény író, Philip Yencey egyik könyvében így fogalmaz: „Jézus olyan, mint amilyennek Istent szeretném látni" (The Jesus I Never Knew. Sydney, 2005, Strand Publishing. 265. old.). Bárki mondhat bármit, a kereszt eseménye óta nem lehet még csak megkérdőjelezni sem Istennek, a Megváltó Jézus Krisztusnak szeretetét. A Golgota óta ez már cáfolhatatlan.

Ezért olyan fontos Jézus szavát komolyan venni: „bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16:33). Egyedül Ő hiteles, aki az, aminek mondja magát! Nem úgy Sátán, a „hazugság atyja" (Jn 8:44). Gonosz hazugságával zavart kelt a világegyetem „bankintézetében", ahol a hitelesség alapkövetelmény; ahol a szakértelem mellett elengedhetetlen a jellem tisztasága, a fedhetetlenség is. Az egyik barátom legfontosabb élettapasztalataként fogalmazta így: „Az embernek nincs egyebe, csak a szavahihetősége". Jézus szavahihetősége bebizonyosodott. Nem ő akarta a halált, a szenvedést. Ellenkezőleg! Ő győzte azt le. Fájdalmunkban pedig, amitől mindvégig menteni akar, velünk együtt szenved.

Idő kérdése, és a dolgok valós állása a napnál is világosabban bebizonyosodik a világméretű dráma minden egyes szereplője előtt. Idővel ugyanez történik a hétköznapi síkon zajló, a kozmikus küzdelemhez viszonyítva miniatűrnek mondható, ám számtalan életet, „bankot" a tönk szélére sodró pozícióhar-cokban is. A hívő ember számára tehát a két fő tanulság így foglalható össze: 1) Minden helyzetben rendületlenül bízni Isten jóságában, nehogy a bizalmatlansággal csak tetézzük fájdalmát; 2) Semmilyen körülmények között nem élni Sátán ármánykodó módszerével az emberi kapcsolatok terén, legyen bármilyen csábító is a ranglétra felsőbb foka. Zarka Péter

2007. 4. negyedév

Az ötvös tüze

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: