A kapcsolat kezdete

„Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. Szent volt Izráel az Úrnak" (Jer 2:2-3).

Mózes kérdésére bemutatta önmagát az Úr, és azt is elmondta, hogy hamarosan valóra váltja Izráelnek tett ígéreteit (2Móz 3:6-14; 6:6-8). Megfogadta, hogy saját népének tekinti Izráelt, és nekik adja a földet, ahol letelepedhetnek.

A próféták a vándorlás idejét a mézeshetekhez hasonlónak mutatták be, akkor Izráel hűségesen ragaszkodott az Úrhoz, nem ment idegen istenek után. Csodálatos volt Izráel szabadulása a kivonuláskor, amit a „házassági" fogadalom érvénybe lépéséhez hasonlíthatnánk.

3–4. versek

Hogyan értelmezte Józsué, hogy az Úr megtartotta, amit Izráelnek ígért (lásd Józsué 24)?

5–7. versek

8–12. versek

13. vers

Mit várt el Izráel népétől Isten ennek fejében (Józs 24:14-18)?

Szinte érezzük Izráel népének lelkesedését és őszinteségét: Isten őrizzen, hogy más istenekhez forduljunk! Hiszen mennyi mindent megtett értünk az Úr!

Hányszor előfordult már, hogy tiszta szívből, lelkesen fogadkoztunk Istennek, de később mégis megszegtük szavunkat! Mi kell ahhoz, hogy valóban hűséggel ragaszkodjunk az Úrnak tett fogadásunkhoz?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 3. negyedév

Történetek a házasságról: ószövetségi párkapcsolatok

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: