Sátán érvelése szerint Jób csak azért volt „feddhetetlen", mert Isten minden jóval elhalmozta, de alakulnának csak rosszul a dolgok, Jób azonnal ellene fordulna. Sátán kétszer is mondta, hogy Jób „szemtől-szembe" megátkozná Istent. Amint láttuk, Jób felesége éppen azt javasolta a férjének, amivel Sátán vádolta a férfit. Ez is figyelmeztet, hogy mennyire óvatosan bánjunk a szavakkal, különösen felhevült érzelmi állapotban!

A következő szövegeket olvasva mit állapíthatunk meg a szavak erejével és súlyával kapcsolatban? Péld 13:3; 25:11; Préd 10:9; Mt 12:36-37; Jn 5:24

Jób könyvét tárgyalva néhány kommentár felhívja a figyelmet: Sátán kétszer is elmondja, hogy a férfi majd biztosan megátkozza Istent. Jóbot még a felesége is arra biztatta, hogy átkozza meg Istent, de egyik esetben sem a megszokott héber „átok" szót használja az Írás. Az említett helyeken előforduló héber szó a brk gyökből ered, ami általában azt jelenti, hogy „megáld" (1Móz 12:2; 2Móz 12:32; Ruth 2:4; Zsolt 26:12). A zsoltáros áldja az Urat, ami szintén a brk gyökből ered a héberben (Zsolt 16:7; 26:12; 34:2). Jóbnál mégis ugyanezt a szót „átok"-nak kell fordítani? (Jób 1:5 és 1Kir 21:10 verseiben szintén a brk gyökből származó szót találjuk az eredeti héberben, amit a magyar fordítás úgy ad vissza, hogy „gonoszt gondoltak" vagy „megszidalmaztad").

Olvassuk el Jób könyvében az imént említett verseket, amelyekben a brk gyökből származó szót „átkoz" értelemben használjuk, majd helyettesítsük be az „áld" szóval. Mit tapasztalunk akkor?

Teljesen értelmetlen volna így a szöveg. El kell fogadni, hogy a nyelvi sajátosságok időnként meghökkentik az embert.

Jól meggondoljuk minden szavunkat? Mit tegyünk, hogy ne mondjunk olyat, amit később igencsak megbánnánk, ami fájdalmat zúdítana ránk és a többiekre?