Az eddigiek nem történhettek volna meg Elkána hozzájárulása nélkül. Anna beszélt neki fogadalmáról, és ő is tanúja lett a csodának. Istenfélő ember lévén egyetértett feleségével. Ez a döntése hitét is bizonyítja.

Elkána szavaiban három gondolatot fedezhetünk fel 1Sám 1:23-ban. Mi utal arra, hogy a férfi figyelt felesége boldogságára? Honnan tudjuk, hogy valóban szem előtt tartotta fia javát? Mi bizonyítja, hogy hűséges akart maradni az Úrhoz?

Az ember még a legjobb körülmények között is nehezen tud elszakadni a gyermekétől, itt azonban a helyzet bonyolultabb volt, ami nehezíthette az ígéret betartását.

Milyen környezetbe került Sámuel (1Sám 2:12-26)? Miért lehetett volna erre hivatkozva megtagadni az ígéret teljesítését?

A hűséges pár nem ingott meg, és a szenthely körüli problémák dacára is elvitték a gyermeket Élihez. Fenntartás nélkül bíztak Istenben, ami nem lehetett mindig könnyű. Az Úr meg is jutalmazta hűségüket (lásd 1Sám 2:20). A későbbiekben még öt gyermekük született (1Sám 2:21). Ezek után nem esik több szó Elkánáról és Annáról a Bibliában, mintha a történetük itt lezárulna. Persze ez nem így van. A szülők hűsége is szerepet játszott abban, hogy Izráel népe nagyszerű, kimagasló vezetőt nyert Sámuel személyében. Az ő példájuk is bizonyítja a régen megfogalmazott gondolat igazságát: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg", mert „az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13).

Milyen cselekedetek „követnének" bennünket, ha ma elérkezne a halálunk órája? Mit árul el a válaszunk az életmódunkról? Mi az, amin változtatnunk kellene?