Milyen hibákat követett el Sámson (lásd Bírák 14)?

Sámson minden bizonnyal gyakran látogatta a hazájától nyugatra fekvő filiszteus városokat. Gondolkodás nélkül kész volt összekötni az életét azokkal a nőkkel, akik felkeltették ott az érdeklődését. Akkoriban a filiszteusok uralkodtak az izraeliták felett (Bír 14:4), de az izraeliták megvetették őket. Lenézően csak úgy utaltak rájuk, hogy körülmetéletlenek vagy pogányok (1Sám 14:6). Minden bizonnyal aggodalommal töltötte el a szülőket, hogy fiuk nem Izráel népének lányai társaságát kereste, hiszen élénken élt bennük születésének és elhívásának története (Bír 14:3-4).

Már az özönvíz előtt megtörtént, hogy istenfélő férfiak gyönyörű, de istentelen nők bűvkörébe kerülve teljesen belemerültek a gonoszságba (1Móz 6:1-5). Salamon is egy seregnyi idegen asszonyt feleségül vett, akik pogány isteneket imádtak. Feleségei olyan népek leányai közül valók voltak, amelyekkel Isten kifejezetten megtiltotta nekik a közösködést (1Kir 11:1-2). E kapcsolatok nem csupán politikai szövetséget jelentettek. „Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel" (2. vers) – olvashatjuk az Igében. Asszonyai idegen istenek imádatára vették rá a királyt, addig-addig, amíg már nem teljes szívből imádta az Urat (4–6. versek).

A filiszteusok tetteiről olvasva mire következtethetünk, vajon mi jellemezte a népet, amelynek leányaival Sámson olyannyira kereste a kapcsolatot?

Kirívó példa ez a történet a rossz befolyás veszélyére. Bármilyen szent elhívást is kapjon az ember, de ha rossz társaságba kerül, és gyengeségein nem igyekszik úrrá lenni, minden érintett számára igen fájdalmas következményeket idézhet elő.

Alaposan gondoljuk végig, hogy milyen hatások érnek a környezetünkben! Imádkozzunk sokat! Környezetünk befolyása erősíti vagy inkább gyengíti a lelki életünket? Mi az, amin feltétlenül változtatnunk kell?